A legboldogabb pillanatok egyike mindannyiunk számára, amikor ráérős reggelek vagy reggelsorozatok keretében, miután mindenki kikászálódott kedvére az ágyából, körbeüljük az asztalt, és komótosan, jó hangulatban, nevetgélve együtt megreggelizünk. Ilyenkor nincs rohanás, sürgető szavak, feszültség, csak a nyugalom, a finom illatok, a kényeztető ízek, a lágy zene, a gyöngyöző gyerekkacaj és ha mázlik van, néhány kósza napsugár. Ez a mi békénk. Lola ilyenkor sugárzik a boldogsától, és azt hajtogatja, hogy micsoda nap ez, mennyire csodálatos lesz, ami így indul, vigyázzunk rá, el ne rontsuk egy rossz szóval se. Ez is mutatja, hogy egy gyereknek bár izgalmas a karácsonyi vagy szülinapi csomagbontás, az ajándék, ez ideig-óráig tart: a legjobban mindig annak örül, ha együtt vagyunk – szeretetben, békességben. Bizonyára azért értékeli ő is ennyire, mert tudja, hogy a nagyvárosi rohanó élet mellett ez sajnos nem lehet mindennapos… már ha nem vállaljuk, hogy ötkor kelünk. De megmarad nekünk a hétvégéken és a szünetek idején elköltött, így ilyenkor ünnepnek számító, édes életet idéző családi reggelik élménye. Mi pedig bedobozoljuk, és elraktározzuk az energiáit, hogy töltsön a többi fázós, sietős hajnalon is.