Sokan, akik nem szeretik a cukkinit, azzal indokolják ezt, hogy nincs íze. Ezt mondjuk nehezen tudom megcáfolni, mert szerintem is így van, csak éppen én azt gondolom, hogy pont ez az erőssége. Mert ez a tulajdonság az, ami miatt ennyire sokoldalú tud lenni ez ártatlan zöldség. Tökéletesen és bátran lehet fűszerezni, és nagyon sok ízzel jól párosítható. Nem csak sós, hanem édes ételekben is jól szerepel, például egyes süteményekben, akár a répát, vagy a tököt, nyugodtan lehet használni.

Sósan pedig szinte végtelen a felhasználása. Levesnek, hidegen és melegen, töltve, sütve, párolva… Nagyon egészséges, mert minimális szénhidráttartalma van, viszont tele van vízzel.

Mint az tőlem már szinte megszokott, sütve, sőt, pirítva szeretem leginkább. Sok évvel ezelőtt Katalóniában tanultam egy mór hangulatú cukkinisalátát, amihez meg kell pirítani a felkarikázott cukkinit, majd aranymazsolával, pirított fenyőmaggal, a pirításhoz használt olajat véve alapul az öntethez, citromlével és mentával kell kiegészíteni a hozzávalókat. Szobahőmérsékleten húsok és halak, tengeri herkentyűk mellé isteni eledel, de most rábukkantam egy másik, hasonló salátára, ami egyszerűbb, de hasonlóan finom. A pirított cukkini szeleteket avokádóval kell rétegezni, és egy mustár nélküli, cukros vinaigrette-tel nyakon önteni, majd parmezán morzsával megszórni. Már ahogy írom, úgy is összeszalad a nyál a számban.