Amennyire követem a szezonokat, annyira feledkezem meg mindig a medvehagymáról. Biztos a tudatalattim próbálkozik, mert nem vagyok odáig a fokhagymás ízért, de közben meg annyira vágyom a frissességre így tavasz elején, hogy sosem hagyom ki a medvehagymát, csak, mint idén is, kissé megkésve vetem rá magam.

Amikor a második gyerekemet vártam, a barátainknál ettem egy ilyen tésztát, ami azóta is velem maradt. Bevallom, kicsit féltem a vendégségtől, ez a buta előítéleteimnek tudható be, mert a háziasszony vegetáriánus, én pedig terhesen igazi húsimádó vagyok, de levett a lábamról ezzel a fantasztikus kombinációval, amit azóta még jobban a saját ízlésemre formáltam.

A medvehagyma jól megfér a dióval, ebből a két alapanyagból medvehagyma pesztó is készülhet olívaolajjal és parmezánnal.

A barnavaj pedig, kissé édeskés ízével, lekerekíti, kiegészíti az ízeket. Erre jön a már említett parmezán, nem reszelve, hanem szigorúan forgács formájában, hogy úgy igazán megálljon az íze, és ne csak a háttérben bújjon meg. Ha nagyon kényelmes vagyok, mint például most, amikor az előbb említett, akkor még nagyjából 31 hetes magzat – ma már majdnem 2 éves kislány – itthon fekszik lázasan, akkor bolti gnocchit választok, de abszolút tudok arra vetemedni, hogy magam készítsem a gnocchit. Ez a tésztaétel egyébként nem csak gnocchival jó, hanem pappardellével, amely jó széles metélt, és remekül felveszi a barnavajat, vagy farfalléval, a masnitésztával is. Meg persze, ahogy te szereted. A végén egy facsarás citrom, és íme a tavaszi mennyország az asztalon.