Stroganoff leves

Aki még márciusban is didereg, annak Sára most mutat egy remek levesreceptet.

2018. March 12.

Bevallom, nekem a március még nagyon is tél. És hiába jönnek az egyre hosszabb napok, még mindig fázom – ahogy az utóbbi négy hónapban végig. Így aztán nem is kérdés, hogy a ritka (de egyre gyakoribb) friss és zöld ételek helyett még mindig a nehezebb, melengető egytál ételekre, vagy levesekre vágyom. Úgyhogy egyáltalán nem meglepő, hogy ehhez a leveshez fordultam, amit idén még nem készítettem, pedig bevált, és jó recept ez így télidőben (csak viccelek, süt a nap).

A Stroganoff bélszín egy ragu, finom, krémes, savanykás, mert tejföl, és kevés mustár is van benne, valamint a földes ízek miatt gomba is. És, hogy még savanyúbb legyen, ecetes uborka is, bár ezt sokan nem teszik bele. Általában rizzsel vagy tésztával tálalják, és nálunk nagyon szereti a család, mert mindannyian rá vagyunk kattanva a savanyúra. Úgyhogy vettem ezt a bevált receptet, és variáltam egyet rajta, mert miért ne. Ráadásul olcsóbbá is tettem, mert ezúttal nem bélszínt használtam, hanem lapockát, és hosszan főztem, hogy jó omlós legyen. Jó lett, marad is a családi recepttárban, tésztás levesként – mert bizony ez egy leves lett.

Hozzávalók

2 ek olívaolaj vagy vaj
1 kg lapocka felkockázva (vagy bélszín*)
1 ek mustár
1 ½ dl vörösbor
1 ½ l marha alaplé
1 kisebb hagyma apróra vágva
3 gerezd fokhagyma apróra vágva
25 dkg csiperke felszeletelve
25 dkg száraztészta
15 dkg tejföl + a tálaláshoz
só, bors
petrezselyem a díszítéshez

Elkészítés

A felkockázott lapockát egy vastagfalú mély lábosban adagokban, magas lángon pirítsd meg, majd az utolsó adagnál add hozzá a felaprított hagymát és a fokhagymát. Ha üvegesre párolódott a hagyma, add hozzá a mustárt, majd öntsd fel a vörösborral, kapargasd fel a lábos aljáról a darabokat, majd, ha már kb. a felét elforrta, add hozzá az alaplevet. Forrald fel, fedd le, és alacsony lángon főzd kb. 2 órát, vagy míg teljesen meg nem puhul a hús. Ha a levest bélszínnel mégis készíted, akkor az apróra vágott bélszínt pirítsd meg, majd tedd félre, és csak a végén add a leveshez.

Ha a hús puha, add a leveshez a felszeletelt gombát és a tésztát, és sózd, borsozd. Ha a tészta is puha, vedd le a tűzről, és keverd bele a tejfölt, és már tálalhatod is: merd ki a levest a tányérokba, minden tálra pöttyents egy kevés tejfölt és szórd meg apróra vágott petrezselyemmel.

Horvát Sára receptje

Voltam már minden pszichológus szakasszisztenstől kezdve üzleti kommunikátorig, amiről a diplomám is szól. Mégis volt valami, ami végigkísért már a gyerekkortól: a főzés anyámat jelentette, és egy egész más élményt is, a nagyanyám főztjét. A mindennapok része volt, de mégis egy menedékhely: most is ez.

Ez a szenvedély később tanulásra ösztönzött, és ma már az érdeklődésből szakma lett, mégis, a főzés még most is sokszor a zen, ahol mintha meditálnék, minden nyugodt, és a végén eggyé áll össze. Persze ugyanez egy éttermi konyhán nem így megy, ezt is megtapasztaltam, és nem utolsósorban ezért nem választottam ezt az irányt.

Most magánembereknek főzök, kisebb társaságoknak, és néha tanítok is. A napjaim mostanában ugyan a gyerekeim köré szerveződnek, de a négy éves kisfiamat már be tudom vonni a munkába. Az 1 éves nagylány pedig inkább elvon tőle, de a piacra vele járok, és ő is kap az éppen aktuális kínálatból, sőt, ő az egyik fő ízlelőmesterem. Fejlövésem a tudatos főzés, az alapanyagok és főzési folyamatok ismerete, és a szezonalitás, vagyis a piac az én tükröm. Amit ott látok, megfőzöm, remélem, ízleni fog.