A kedvenc vasárnapi ebédeim télen leginkább ebből a fogásból állnak. A húst  a zöldségekkel előző este beteszem a sütőbe, késő este egyszer megfordítom a lében, még később kikapcsolom a sütőt, másnap pedig már csak annyi a dolgom, hogy leszűrjem és visszaforraljam a levét. Ha igazán gondosan akarok eljárni, akkor a sütőbe kerülés előtt körbepirítom a húst is, és a zöldségeket is, de erre nincs szükség, bár ízben azért érezni, de nem hiányzik, ha nem végzem el ezt a műveletet. Bőven elég egyébként is ebéd előtt még köretet főzni, meg vasárnap amúgy se szeretnék korán kelni, csak, hogy betegyem a sütőbe az ebédet, aztán malmozzak órákon keresztül.

Általában lapockát használok erre a célra, most épp stefániát kaptam, ami a lapocka felső csücske. Ez egy kicsit trükkösebb hús, mert a közepén futó óriási ínnak kicsit több idő kell, mintha a lapocka többi részét használnád. Ezektől az inaktól lesz ugyanis omlós a hús, hiszen innen válik ki a legtöbb kollagén, vagyis ez a réteg zseléssé válik és így puhítja a környező húst. Szóval mondom, legalább 4 óra kell neki, egyenletesen alacsony hőfokon, és zseniális lesz. Borral pedig… csodás. A tálaláshoz van egy trükköm, amit bevethetsz, de nem muszáj. Ha a húst félbevágod nem végéi, csak mint egy könyvet szétnyitod, hogy egy fele olyan vastag lapként süsd, akkor a sütés végén, amikor már épp szétesne, kiveheted a tepsiből, és feltekerheted műanyag fóliába, jó szorosan, hogy egy feszes hurkát kapj. Ha így hagyod szobahőmérsékletűre hűlni, akkor remekül lehet szeletelni, és gyönyörű lesz. Ha nem akarod így, hanem inkább egészben tálalod, akkor inkább a kanalat ajánlom, mert annyira puha és omlós lesz.