Előszedve az angolunkat, az étel neve alapján két dologra gondolhatunk. Az első egy város New York államban, az Egyesült Államokban, a második pedig maga a bivaly. Utóbbiról tudjuk, hogy nincsenek szárnyai, így nem túl valószínű, hogy ez lenne a helyes megoldás, bár tegyük hozzá, létezik olyan félkész csirkeszárny Amerikában, amelyiknek a csomagolásán ez szerepel – éljen a kreatív „termékkapcsolás”! 

Már megint az a fránya éhség 

Kikövetkeztethetve tehát a város lehet a nyertes, és ez így is van, hiszen ott készült el először az étel mintegy 60 éve. Egy helyi bár tulajdonosa, bizonyos Teressa Bellissimo egyszer jól megéhezett, és a fagyasztójában meglátva a hatalmas adag csirkeszárnyat úgy döntött, hogy kisüt párat. Előtte viszont felturbózta csípős szósszal, majd zellerszárral és kék sajttal tálalta fel. A Buffalo nevet csak később kapta az étel, amikor pár év múlva országos hírnévre tett szert. 

Vissza a szesztilalom idejére: nem a buffalói volt az első fűszeres csirkeszárny 

Azt, hogy a csirkeszárnyakat valamilyen csípős szósszal kellene elkészíteni, már korábban is eszébe jutott a vendéglősöknek. A 20. század elején Chicago színes bőrű munkásai körében lett először kedvelt fogás, a csirke szárnyát ekkoriban ugyanis nem használták fel ételekhez, hanem egyszerűen kidobták, így könnyen és szinte ingyen lehetett beszerezni. Pár évvel később, Al Capone idejében az illegálisan működő szeszkimérések ingyen ételt adtak a tiltott alkoholért betérő vendégeknek, itt jött képbe az olcsó és gyorsan elkészülő csirkeszárny. Az étel a szesztilalom vége után is megőrizte népszerűségét, az 1950-es években általában mumbo (vagy mambo) szósszal készültek, amely ketchup, ecet, cukor és erős paprika keverékéből állt. A szósz viszont inkább emlékeztet egy csípősebb barbecue szószra, így az igazi Buffalo szósz, csirkeszárny, zeller, kéksajt kombinációval készülő csirkeszárny mégiscsak buffalói találmány.

Forrás: mashed