A konzervhalat és a konzervételeket nem mostanában találták fel. A módszert – az ételt feldolgozva légmentesen zárt edénybe helyezzük, amit aztán melegítünk, hogy a mikroorganizmusok elpusztuljanak – 1809-ben találta fel a francia Nicolas Appert. Találmánya célja az volt, hogy a francia hadsereg könnyen és hosszan tárolható ételhez jusson. Appert viszont nem a ma is ismert fémdobozokat használta, hanem üvegedényeket. Ezek helyét később ónnal bevont vasdobozok vették át, majd a 20. századra az alumínium, manapság pedig különböző műanyagok.

Hogyan készül a konzervhal?

A halat megmossák és megtisztítják, majd felmelegítik 113 és 160 fok közötti hőmérsékletre. Előtte általában sóoldatban pácolják, amit a konzervbe töltés előtt öntenek le róla.

Miért jó a konzervhal?

Először is olyan magas hőmérsékletre melegítik, hogy mindenféle káros organizmus garantáltan elpusztul. Tehát tartós és biztonságos, illetve az íze csak elhanyagolható mértékben módosul. Az állaga viszont valamivel puhább lesz. A bontatlan halkonzerv helyesen tárolva 1-5 évig is eláll, ezt semmi más élelmiszer-feldolgozási módszer nem tudja teljesíteni.

Szemezgess halas receptjeinkből! 

Ugyanolyan egészséges, mint a friss?

A halkonzerv ugyanúgy tele van fehérjével és omega-3 zsírsavval, mint a friss hal. Egy halban gazdag étrend csökkentheti a szívbetegségek előfordulási esélyét. Nincs különbség a friss és konzervhal között az omega-3 tartalom tekintetében.

Olajban vagy sós lében?

Az egészségtudatosabb vásárlók manapság inkább a sós lében eltett halat választják az olajossal szemben. Az olaj – ami valamilyen növényi vagy olívaolaj – megemeli a konzerv zsírtartalmát, nem is kicsit. Egy tonhalkonzerv adagjában 1 g zsír van, ha az sós lében lett eltéve, az olajosban viszont 7 g. Ellenvélemény lehet, hogy többek szerint az olajban eltett hal puhább és ízletesebb, a sós lében eltett hal jobban kiszárad és vízízű lesz.

Ezt is érdekelhet: 

Csodás halak Karintiából

Forrás: mashed