Karintiában, Ausztria legdélebbi tartományában a meleg, ivóvíz tisztaságú tavak fürdőzésre csábítanak, a hűvös hegyi patakok pedig felfrissülést kínálnak a hegyekben tett élménytúrázás során. A 2015-ös évet a tartomány összetéveszthetetlen, gasztronómiai sokszínűségének jegyében tölti a déli tájegység, melynek részeként a halételek teszik különlegesen nemessé a helyi étlapok kínálatát.

Mióta hal?

A hal több száz évre visszamenő tradíciónak örvend Karintiában: Már 1485-ben, Caorle püspökének akkori titkára, Paolo Santonino, beutazta a tartományt, és a helyi konyha ínyencségeiről, valamint a meleg vendégszeretetről áradozott. A karintiai konyhaművészet titka a határ menti, illetve a három nyelvi és kulturális zóna metszéspontján való elhelyezkedésben rejlik. Az olasz és szláv hatások és az osztrák alpesi konyha ötvözete adja meg e különleges kombináció jellegét.

Egy pisztráng, egy harcsa

Elkötelezett tenyésztőinek köszönhetően már Karintia büszkélkedhet az egyik legnagyobb saját édesvízi haltenyésztéssel egész Ausztriában. Időtlen idők óta különleges specialitásnak számít az úgynevezett karintiai Lax’n, egy tavi pisztráng, mely már a 14. században őshonos volt a régióban, és néhány éve ismét sikeresen tenyésztik Karintiában. Gondosan előkészítve, helyi termékekkel ízesítve ezek a halételek elválaszthatatlan részét képezik a karintiai alpok-adriai konyhának, melyben a helyi kertek és udvarok friss alapanyagai, a szezonális események, a régi gasztronómiai hagyományok és azok újraértelmezése ízletes egésszé olvad össze.