Ritka az, aki nem főz vagy tésztát vagy rizst – több praktika is terjedt már el már arról, miként készítsük el helyesen ezeket az egyszerű ételeket. Ha valakiktől, akkor az olasz származásúaktól érdemes a tésztafőzési trükköket megtanulni, lévén ott a legszélesebb a paletta: számos formája és textúrája van ennek a jól variálható műfajnak. Az „al dente” valóban a fogakhoz kapcsolódik – már nem roppanós, ha beleharapunk, de még nem is túl puha a tészta ebben a pillanatban. Az emésztésünk és a vércukrunk számára sem mindegy, mikor jön el ez a kész állapot: ekkor lassabban fogja a szervezetünk feldolgozni a beáramló szénhidrátot, így annyira kiugró értéket sem fog jelezni a cukormérőnk.
Persze az igazi carbonara nem csak Rómában érhető el; a finom, a közepén még nem teljesen átfőtt tészta, mellyel jól is lakunk – előállítható otthoni körülmények közt is, ha pár dologra odafigyelünk. Ha eddig abban a hitben éltünk, hogy a lággyá hőkezelt, nyúlós tészta a nyerő, amit olívaolajjal is meg kell locsolni, majd hideg vízzel átöblíteni – akkor vélhetően tévúton jártunk egész életünkben. Úgy tűnik, hogy teljesen más megközelítésre volna szükség!

Ide kapcsolódik: Ez lenne a legjobb módszer a tésztafőzésre?

Először is különbséget kellene tenni a gyári, illetve a házi készítésű alapanyagok közt. Ha egy minőségi, gondosan szárított gyári tésztát tervezel megfőzni, akkor lehet, hogy még jobban is jársz, mint a kézműves verzióval. Ugyanis az üzemi változatok kimondottan az olasz menühöz készülnek – a spagetti, rigatoni, a penne és a bucatini is vízből és búzadara-lisztből (azaz a durumbúza közepéből) áll elő. Ez a sárga, kemény búzaliszt adja meg a szerkezetüket, amitől a tojás nélküli változatok olyan szilárdak. A gyári tészta az olíva, illetve vaj alapú szószokhoz egyaránt csúszik, és fontos, hogy például egy jó spagetti is még harapható, ellenálló anyagú legyen. A feltétet sem kell túltolni: olívaolaj, fokhagyma, zúzott fűszerpaprika és brokkoli bőven elég rá. A genovai pesztó zöldbabbal és krumpliszeletekkel egy erős szénhidrát-kúra, ám szintén akkor jobb a szervezetünknek, ha nincs ragacsosra főzve az alap. A húsgolyós, felkockázott zöldséges tészta még szószt sem igényel, de itt is ügyeljünk az al dente-állagra. A spenótos metélt némivel több időt igényelhet, mint a többi változat. A csirkehús levesbe pedig a pastina az ideális, illetve rántottával és parmezánsajttal is kóstoljuk meg. A házi papparadelle inkább bolognaihoz ajánlott, de egy vajas-rókagombás változatban szintén felejthetetlen élményt nyújt. A házi, tojásos tészták gyorsan megfőnek, lágyabb a lisztjük is, illetve a szószokat is mélyen magukba képesek szívni.
A főzővíz szintén érdekes lehet – főleg abban az esetben, ha meleg pesztóban gondolkodunk: akkor a tésztás edényben melegíthetjük össze a végén a szószt, az intenzívebb ízek érdekében. Rakjuk a pesztót egy serpenyőbe, és tartalékoljunk számára egy kis főzővizet. Eleve rengeteg folyadékkal tegyük fel főni a kiválasztott tésztát: így jobban éri a víz, gyorsabban fog megfőni, plusz több helye is lesz, és így még nem tapad is össze.

 

 

 

 

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Angela Roberts * SpinachTiger (@spinachtiger) által megosztott bejegyzés

Olajat tényleg ne tegyünk a lábosba – kivéve a töltött, házi készítésű ravioli esetén. Sok só dukál viszont, de csak miután már forrni kezdett az edény tartalma. Pár másodperccel a sózást követően zúdítsd a tésztát a gyöngyöző vízbe. Addig főzd, míg eléri az áhított állagot: puhult valamennyit, de még azért rágni kell. Nem szabad túlfőzni – kezdd el kóstolgatni már két perccel az előtt, mint amit a csomagolás ír. Mielőtt szűrőbe öntenéd a masszát, rakj félre egy bögre főzővizet, ami pont jól fog jönni a szósz készítéséhez. Ne öblítsd át vízzel a leszűrt tésztát, mert jobb, ha a keményítő rajta marad. Inkább még egy picit főzd készre a kaját – méghozzá úgy, hogy egy nagy fazékban vagy dutch ovenben felrakod a szószt, és hozzáadod a tésztát. A tészta így jobban magába fogja szívni az ízt és magát a szószt is; ekkor öntsd rá a félretett főzővizet, aminek a keményítő tartalma jó állagot fog biztosítani.
A gluténmentes tészták esetében annyi tudnivaló van, hogy általában hosszabb ideig kell készülniük, emellett pedig tartsuk észben, hogy újramelegíteni nem túl szerencsés őket, ugyanis széteshetnek. Az alacsony szénhidrátos, magas fehérjetartalmúakra szintén ez áll – ráérősen főzőcskézzük, majd az utolsó percekben adjunk hozzá olívaolajas keveréket, hogy az ízeket magába szívhassa. Élvezettel, ám mértékkel fogyasszuk a tésztaféléket!

Főztél esetleg már ilyet?

Vajon mit rejt a tésztaburok? Ezek a világ leghíresebb töltött tésztái

Perzsa
Forrás: spinachtiger.com