Az idei év más, mint a többi: kevesebbet mozdulunk ki otthonról, és sokunk a hosszabb külföldi nyaralást is elhalasztotta jövőre – bízva abban, hogy addigra csillapodik a szinte az egész világot érintő vírushelyzet. Hiszem azonban, hogy messzi utazás nélkül is kikapcsolódhatunk, akár eddig ismeretlen magyar tájak felfedezésével, akár a saját otthonunk falai között. Nem kell hatalmas és költséges dolgokra gondolni, pár apró új rituálé, program is segíthet abban, hogy kiszakadjunk a hétköznapokból, és új élményekkel gazdagodjunk ezen a furcsa, felemás nyáron. 

A sorozat első részében a kedvenc étkezésemről, a reggelizésről meséltem, illetve mutattam is pár olyat receptet, amelyet gyakran készítek itthon, nyári (hétvégi) reggelizésekhez kihagyhatatlanok. Most pedig még apróbb rituálék következnek, számomra idén ezek hozzák meg a hamisítatlan nyár érzését. 

Van egy könyv, amit rongyosra olvastam az elmúlt évtizedben, ez a Napsütötte Toszkána. Frances Mayes világhírű regényét szerintem senkinek sem kell bemutatni. Először egy olaszországi utazásra vittem magammal, aztán pár évvel később szintén Olaszországba, tengerparti nyaralásra. Akárhányszor és akárhol vettem a kezembe, azt figyeltem meg, hogy pár oldal elolvasása után már én is abban a csodás, burjánzó – és megszelídítésre váró – kertben szerettem volna lenni, ahol „vadon nő” a bazsalikom, és csak be kell szedni a konyha mellől, ha épp készül ebédre a világ legegyszerűbb, de annál finomabb paradicsomos spagettije. 

Idén itthon vagyok, sőt az új kertem is rengeteg feladatot adott. A bazsalikom pedig nálunk is megél. Miért is ne lehetne hát idehaza megteremteni a saját Toszkánánkat? A kertben, a balkonon vagy a konyhaablakban? Pár tő zöldfűszer kell csak hozzá (vagy a türelmesebbeknek némi mag), cserepek, ládák és egy kis odafigyelés. Illetve a legfontosabb, amit nem lehet pénzért megvásárolni: a szemléletmód. Annak a képessége, hogy tudjunk örülni a saját nevelgetésű zöldfűszereknek, hogy más szemmel nézzük a tányérunkban azt a bizonyos minden faksznit nélkülöző, de házi bazsalikommal készült paradicsomszószt. Idén nyáron ezekre koncentrálok. Persze a fűszernövény csak kiragadott példa, annyi más apróságot is találhatunk, amely meghozza számunkra a hétköznapokból való kiszakadást. 

És még egy dolog: érdemes fellapozni a könyvet a recepteknél. Nem fogunk különlegességeket találni. Az autentikus olasz (paraszti) konyha egyszerű, hétköznapi alapanyagokkal dolgozik. Szezonálisakkal, hiszen ezt diktálja a józan ész, ügyelve a minőségre. Ha beszereztük azt a pár tő kakukkfüvet, bazsalikomot vagy épp rozmaringot, akkor sem kell bonyolult ételekben gondolkoznunk. A különlegességet mi magunk tesszük hozzá. Legyen ez a mottó a nyár hátralévő heteire, zárásképp pedig jöjjön pár kedvenc zöldfűszeres receptem. (A receptek linkjére kattintva a posztok fotói Olaszországba is elkalauzolnak.) 

Töltött paradicsom rozmaringos focacciával

A recept ezen a linken érhető el. 

Salsiccia – 3 recepttel 

A receptek ezen a linken érhetők el. 

Cacio e pepe

A recept ezen a linken érhető el.