A régi korok embere is tudta, mi a jó, nem csak ma kanalazgatjuk szívesen a lágy és könnyű tejszínhabot. Először 500 évvel ezelőtt napvilágot látott olasz receptek említették meg, majd az 1600-as évek elején francia ételekben is kezdett megjelenni, bár ezek a korai „prototejszínhabok” még nem teljesen olyanok voltak, mint amilyennek ma ismerjük. Ekkor egész egyszerűen a tejesedény tetejére kicsapódó magas zsírtartalmú réteget nevezték így, miután habosra keverték egy pálca vagy ágacska segítségével. Cukrot csak 1661-ben adtak hozzá először XIV. Lajos francia király részére. 

A neve eredetileg nem is tejszínhab volt, az olaszoknál „neve di latte”, a franciáknál pedig „neige de lait” kifejezéseket használták. Ha lefordítjuk, mindkét kifejezés valami olyasmit jelent: „a tej hava”. Hó, azaz csapadékforma.

Tipp: Így mentsd meg a tejszínhabot 

Viszonylag hamar felfedezték, hogy izgalmasabbá lehet tenni tojásfehérje és rózsavíz hozzáadásával, idővel pedig egyre népszerűbbé vált. Azon valószínűleg senki sem lepődik meg, hogy a tubusos tejszínhab amerikai találmány. A 20. század nagy gazdasági válsága alatt egy egyetemi hallgató, egy tanár, valamint egy tejtermék kereskedő és feltaláló közösen fedezte fel, hogy ha a tejet telenyomják szén-dioxiddal, az habos lesz. Ezt a tejszínhabot aztán nitrogén-oxiddal kezdték sűríteni, és visszaváltható palackokban árulták, akár annak idején a szódavizet. Ezek kezdetben nagy tartályok voltak, de hamarosan feltalálták az egyszerűen előállítható szelepeket is, amelyek segítségével már kis kiszerelésben is gyárthatóvá vált a dobozos tejszínhab.

Forrás: mashed

Ez is érdekelhet: 

Ezzel az 5 aranyszabállyal tökéletes lesz a tejszínhabod