Mióta az országot ellepték a kínai kifőzdék, egyre többen ismerik meg a kínai konyhát. Még nem mondhatom azt, hogy konyhaművészetet, hisz a kifőzdék többségében egy kis szeletet mutatnak csak a kínai ételekből. Zömében a wokban elkészíthető szószos vagy olajban sült, nem feltétlenül egészséges ételeket vehetjük meg itt. Pedig az igazi kínai konyhaművészet ennél sokkal szerteágazóbb, izgalmasabb és egészségesebb is.

Maga az ország hatalmas, ezért nem beszélhetünk egységes kínai konyháról, minden tájegységnek megvan a maga jellemző ízvilága, alapanyagai. A mi országunknak is megvan, pedig mi kis ország vagyunk?. Van pekingi konyha, sanghaji, szecsuáni és kantoni is.

Kínáról ételek terén először talán a rizs jut eszünkbe. Abszolút alapvető élelmiszerük, mondhatjuk, hogy ez az ő kenyerük. Minden étkezésnél jelen van. Nemzeti ételük a pekingi kacsa, amelynek megfelelő elkészítése nagyon összetett és bonyolult. Reggelire jellemzően főtt ételt esznek, általában rizskását. Ebédnél a leves a jellemző. A vacsora az, ami igazán bőséges. Az ételek általában fűszeresek, a desszertek pedig rendkívül édesek, gyümölcsökből és olajos magvakból készülnek. Gondoljunk csak a tésztabundában sült banánra, amit még mézzel is meglocsolnak az olajban sütés után.

Alapanyagokat tekintve széles a skála. És itt most tekintsünk el a háziállatos sztereotípiáktól. Szárnyasok, sertés- és marhahús, halak, tengeri herkentyűk és bizony akár kígyók és egyéb hüllők is népszerűek. Ezeken kívül rengetegféle zöldség és gyümölcs, illetve gabona is szerepel az étlapokon.

Jellemzően wokban, dobva-rázva sütnek. Ahhoz, hogy az étel gyorsan elkészülhessen a wokban, több előkészületre van szükség, ugyanis kisebb darabokra vágják fel az összes alapanyagot. A dobva-rázva sütéssel elkerülik a túlfőzést, optimális esetben a húsok átsülnek és megpirulnak, de nem száradnak ki, a zöldségek pedig roppanósak maradnak. Amit sajnos a kifőzdékben nem élvezhetünk, az a bambusz gőzölőben készült ételek. Wokban vizet forralnak, fölé helyezik a bambuszgőzölőket, akár többet is egymásra. A gőz hatására az alapanyagok kíméletesen átpárolódnak és rendkívüli aromájuk lesz. 

Éttermekben jellemzően körasztalhoz ülnek a vendégek. A leveseket és a rizseket kis tálkákban szolgálják fel. Az elkészült húsokat, zöldségeket és egyéb étkeket pedig az asztal közepére helyezik, és mindenki onnan tud venni a kikészített tányérokra kedve és igénye szerint. 

Az ételeket evőpálcikával eszik, a leveseket a csészéből általában porcelánkanállal. A pálcikával való fogyasztás miatt is optimális, ha az alapanyagok előre fel vannak darabolva, mert így könnyebb megfogni. Persze nem minden ételük ilyen. A rizseket is emiatt főzik ragadósabbra. 

Szót kell még ejtenünk az italokról. Tradicionális teakultúrája van a kínai népnek, az általuk kedvelt jázmintea már a világon szinte mindenhol népszerű. Nem vetik meg az alkoholt sem, népszerű a rizsbor és a sör is náluk.

Ha van rá lehetőségünk, érdemes egyszer a kifőzdéken túlmutató igényesebb kínai éttermet kipróbálni, és az ott tapasztaltak alapján otthon is elkészíteni néhány kínai ételt.