Minden nemzetnek megvan a maga kenyere. Az étkezési szokásokat általában a vallási előírások és a helyi adottságok alakítják. Így van ez a kenyérrel is. Mi leginkább kovászos, kelesztett kenyeret eszünk és kemencében sütjük. Indiában mások a szokások, más a klíma, a helyi lehetőségek. A kenyeret minden étkezéshez frissen készítették és általában tűzön sütötték. Van persze ott is kemence, pl. a tandoori, de azt egészen máshogy kell elképzelni, mint a mi nagy kemencéinket. A tandoori kemence olyan, mint egy nagy agyagedény, aminek az aljába rakják a tüzet, és a kenyeret a belső oldalára tapadva sütik meg. Alapanyagiban is kicsit más, sokkal több teljes kiőrlésű lisztet használnak, sőt van rizslisztes kenyerük is. A legegyszerűbb hétköznapi 3 alapanyagos kenyértől a töltött ünnepi kenyerekig minden megtalálható a palettán.

Legnépszerűbb és leghétköznapibb kenyerük a csapáti. Csak liszt, víz és só a hozzávaló, alapos összegyúrás és kis pihentetés után lepényeket formálnak a tésztából, és serpenyőben átsütik mindkét oldalát. Ez az alapverzió. Sütés után megkenhető vajjal. Illetve vannak ennek a kenyérkének is dúsított fajtái. Ilyen a paneerral, azaz házi sajttal kevert verzió, amikor is a tésztába a fűszereken kívül morzsolt túró jellegű sajtot gyúrnak, majd hasonlóan sütik ki, mint az alap csapátit.

Másik egyszerű és kevés alapanyagból összeállítható kenyerük a puri. A tészta nagyon hasonló, a különbség abban rejlik, hogy a purit nyújtás után olajban kell kisütni. A sülés közben egy kis technikával szépen felfújódnak. A purinak is léteznek fűszeres változatai, sőt édesen is készíthető, akár banánnal.

A parata már egy fokkal bonyolultabb, ugyanis ez egy töltött kenyérke. A tésztája teljesen hasonlít az előzőekhez azzal a kivétellel, hogy töltelék kerül bele. Legismertebb a fűszeres burgonyával töltött aloo parata. Van még házi sajttal, karfiollal vagy tojással sütött verzió is.

A roti szintén kerekre nyújtott és serpenyőben sült lepénykenyérke. A titka, hogy rizslisztből készül, ezért gluténérzékenyek is fogyaszthatják. Kevés alapanyag kell hozzá: rizsliszt, víz és só. A rizsliszt máshogy viselkedik, mint a búzaliszt, kicsit nehezebb kezelni, ezért nagyobb odafigyelést igényel. Ennek is vannak különböző fűszeres verziói.

A mathri már inkább snack, amolyan kekszféle. Búzalisztből és esetenként búzadarából készül, erősen fűszerezve. Különböző módon formázzák, pl. háromszög, kerek keksz forma vagy csíkok, és bő olajban sütik ki.

Végül talán a legnépszerűbb kenyerük a naan, amit minden indiai étteremben megtalálhatunk. Az igazi naan tandoori kemencében sül, annak hiányában úgynevezett tawa naant, azaz serpenyős naant süthetünk. Ennek a kenyérkének már van egy kis élesztő és joghurt is a tésztájában, kelesztett tészta. Inkább hosszúkásra nyújtják és nem kerekre, úgy sütik meg. Ha serpenyőben sütjük, érdemes a tűz felett kicsit megkapatni a tészta tetejét, az fog adni neki egy kemencés jelleget. Sütés után megkenhető vajjal, chilis vajjal vagy akár fokhagymás vajjal is.

Az indiai konyha kenyerei tekintetében is bizonyítja sokszínűségét.