Aki akkora rajongója a kemencében sütött, igazi olasz pizzának, mint én, ráadásul nemcsak rendelni szeret, hanem szívesen is süt házi pizzát, előbb-utóbb felteszi magának a kérdést, hogy miként tökéletesíthetné az otthon készült pizzát, vagy legalábbis hogyan tehetné az eredetihez hasonlóvá. Ha a (kerti) kemence mint lehetőség nem játszik, a pizzakő tűnik az ideális megoldásnak. Megrendeltük, kipróbáltam – értsd, 2 naponta pizzákat sütöttem –, jöjjenek a tapasztalatok! 

Pizzafajták, pizzatészta 

Többféle típusú pizza létezik, ezúttal a cél a vékony tésztás verzió otthoni rekonstruálása volt. Tehát kívül ropogós, belül puha, vastagabb szélek, hólyagok, mindehhez pedig legyen klasszikus paradicsomos szósz és tetszőleges, de nem „túlgondolt” feltét. Tésztának a már jól bevált alapreceptet használtam, ezen nem is szerettem volna változtatni, hogy lássam, van-e jelentős különbség. (A recept: 500 g liszt, ½ kocka friss élesztő, 1 kávéskanál cukor, 1 púpozott teáskanál só, 4 evőkanál olívaolaj és kb. 300 ml langyos víz.) 

Így működik a pizzakő

A vásárolt pizzakő tulajdonképpen egy vastag samott tégla, amely egyenletes hőelosztást, hőközvetítést biztosít a sütőben. Emellett a párát is szabályozza, elszívja a nedvességet a rajta sülő tésztából, így gyorsabban és szebben fog megemelkedni. Azaz trükközünk, és szükség is van ezekre a praktikákra, hiszen a jóval magasabb (450 °C) hőmérsékleten működő kemencéhez hasonló hatást kell elérnünk a 250 °C-ra felmelegíthető sütőnkben. A pizzakő valamennyi sütőtípus esetén használható, én elektromos sütőben próbáltam ki. 

Használat és tapasztalatok 

Fotó: Csigó Zita

Előkészítés 

A pizzakövet első használat előtt ki kell égetni, ehhez legalább 1 órán keresztül szükséges a legmagasabb hőmérsékletre melegíteni a sütőt – benne a kővel. A következő alkalmakra is igaz, hogy nem kell önmagában járatni a sütőt, amíg felmelegszik (a maximális hőmérséklet elérése után is várjunk kb. 30 percet), nyugodtan lehet mást sütni tepsiben vagy sütőlemezen, így energiát is spórolunk. Mivel a pizzakövet a sütő alsó harmadába tesszük, kényelmesen elfér rajta a tepsi. 

A pizzát ugyanúgy készítettem el, mint máskor, a megkelt tésztát 4 részre osztottam, és a kigömbölygetett tésztabucikat is hagytam újra megkelni. Ezután kézzel belülről kifelé haladva vékonyra (nagyon vékonyra!) húzkodtam. 

Pizzalapát 

Olyan pizzakövet választottam, amihez adnak lapátot. Ez egy széles, nyeles lapát, a leírás szerint búza- vagy kukoricadarával kell beszórni, hogy ne tapadjon rá a tészta. Kipróbáltam egy alkalommal, valóban nem tapadt, viszont kóstolva nagyon furcsa volt a ropogós réteg a pizza alján. Ezért a második sütéstől már liszttel szórtam be a lapátot – nem szükséges vastag réteg, legyen vékony és egyenletes. Ez sokkal jobban bevált, természetes, és nem kell jelentős lisztrétegre számítani. 

Amikor a sütő megfelelő hőmérsékletű, a lisztezett lapátra tettem a kinyújtott tésztát, gyorsan megkentem az előre elkészített szósszal, valamint a szintén előkészített feltétekkel. Szerintem ebben a fázisban tényleg számít a gyorsaság, hogy biztosan elkerüljük a tészta tapadását. És most jön az a mozzanat, amihez kell egy kis gyakorlat – legalábbis nekem az első alkalommal szépen túlcsúszott a pizzám a sütő hátuljába –, kinyitom a sütőt, a lapát szélét a pizzakőhöz érintem, majd pár határozott mozdulattal rálököm a tésztát a pizzakőre. Elég pár mozdulat, nem kell „fűrészelni, húzni-vonni”, illetve fontos, hogy a mozdulat minél laposabb legyen, így elkerülhető, hogy a pizzára tépkedett mozzarella (vagy más kevésbé lapos feltét) átguruljon a pizza túloldalára. Sok idő most sincs, hiszen a sütőajtó kinyitásával csökken a sütő belső hőmérséklete. 

A sütési időt egyedileg kell kitapasztalni: 4 perc után már érdemes ránézni a pizzára, de lehet, hogy 8-9 percre is szükség lesz a tökéletes állaghoz. Nagyon látványos egyébként, ahogy nő, hólyagosodik és sül meg a szemünk láttára. Amikor elkészült, a pizzalapátra csúsztatva kiveszem. Ha több pizza készül, ilyenkor a pizzalapát már meg van pakolva a következő tésztával, így a kivételt egy szélesebb falapáttal oldottam meg. Mivel a pizza alja ropogósra sül, nem fog elhajolni, könnyedén kivehető. 

Szükség van-e egyáltalán pizzalapátra? Véleményem szerint igen, formája, kialakítása révén egyszerűbb erről betenni a pizzát a sütőbe. Ha a kőre tesszük a tésztát, majd a nyitott sütőajtó mellett kenjük és pakoljuk meg, rengeteg hőt veszítünk. 

Tisztítás

Sütés után a pizzakövet a sütőben hagyom kihűlni. Elmosni nem kell, elegendő a ráégett részeket lekaparni vagy kefével ledörzsölni a felületéről. Apropó, tisztítás: a pizzakő rusztikus darab, az első sütés előtt hibátlan, aztán egyre több elszíneződés lesz rajta. A fotón szereplő kő sem volt még használva, azóta kisebb-nagyobb foltok, elszíneződések tarkítják. Ezek a sütést nem befolyásolják. 

Megérte? 

Határozottan igen. Két kísérletezős alkalom után már olyan pizzát sikerült készíteni, amilyet vártunk. Ha már nekiállunk az otthoni pizzasütésnek, érdemes belefektetni ennyi plusz időt és energiát, mert sokkal teljesebb pizzaélményt fogunk kapni. 

A különbségek: 

– a tészta alja ropogós, nincs nedvesség, nyúlás (talán ez a legfontosabb különbség)

– egyszerre puha (belül) és ropogós (a szélein)

– gyönyörű vékony marad a tészta 

– felhólyagosodott szélek 

– finomra sült feltétek

– a széle nem keményedik meg (persze ne süssük túl), a feltétek nem égnek meg 

Nem csupán pizzához jó!

Végül említsük meg azt is, hogy a pizzakő ropogós héjú házi kenyér, házi kovászos kenyér és egyéb péksütemények sütéséhez is szuperül használható. Ha otthon sütünk kenyeret, biztosan heti használatban lesz!