Életünk folyamán jó néhányszor sütünk süteményt. Kipróbálunk többféle alapanyagot, technikát, receptet. És óhatatlanul is beleszaladunk egy-egy rosszul sikerült végeredménybe (bár valljuk be, kanállal akkor is megesszük). Mik is azok a tipikus hibák, amelyekre ha odafigyelünk, tökéletesíthetjük a süteményeinket?

Recept

A recept az recept, és nem véletlenül úgy van leírva, ahogy. Ha megbízható forrásból származik a receptünk, első alkalommal hallgassunk rá, kövessük az utasításokat. Ha úgy érezzük, hogy valami nagyon nem stimmel, nézzünk meg egy másik hasonló receptet is. Ha első alkalommal már megtapasztaltuk, hogy mit tud az adott összetétel és technika, akkor legközelebb már lehet kicsit módosítani.

Száraz alapanyagok

Gondolhatnánk, hogy itt aztán nincs mit elrontani. Sajnos itt is van hibalehetőség, de nem ördöngösség elkerülni.

A lisztet szitáljuk át, ezzel fellazítjuk. Kelt tésztáknál ez elengedhetetlen. Szitáljuk át a sütőport és a kakaót is, ezzel kiszűrjük a keményebb darabokat, így nem kerülnek bele egyben a tésztába.

Cukornál nem mindegy, hogy mit ír a recept. Ha porcukrot, azt tegyük bele. Ugyanis ha magas a sütemény szárazanyag-tartalma, akkor nehezebben oldódik fel sütés közben a cukor, és ezáltal darabos lehet a végeredmény. Vannak olyan sütemények, amelyeknél ez a roppanósság nem probléma. Ott nyugodtan használhatunk nem őrölt cukrot. Nekem ilyen például az almás pite. Tojásfehérje felverésénél viszont bátran használhatjuk a kristálycukrot, segít több levegőt beledolgozni, így lazább lesz.

Nedves alapanyagok

Tojás, vaj, víz, egyéb folyadék. Ezeknél legfontosabb a hőmérséklet. Kevert sütemények esetében képzeljük csak el, hogy a hűtőhideg tojássárgáját kikeverjük cukorral, majd hűtőhideg vajdarabokat dobálunk bele. Nem fog szépen elegyedni. Ha mindezt szoba-hőmérsékletű hozzávalókkal tesszük, akkor viszont a vaj szépen belesimul a cukros-tojássárgás keverékbe. Forró vajat se tegyünk a tojáshoz, azonnal összerántja, megfőzi. 

Linzertésztába a fentiekkel ellentétben kifejezetten hidegebb vajat használjunk. Sütés közben, a hő hatására a nem tökéletesen összegyúrt vajdarabkás részeknél a vaj elolvad, és kis levegős rész keletkezik. Ettől lesz olyan isteni omlós a linzer. Hasonlóan viselkedik a pitetészta is. Kelt tésztáknál viszont pont lágy vajra van szükségünk, hogy teljesen elsimuljon a tésztában.

Hideg tejben és vízben lassabban indul meg az élesztő, forróval viszont megöljük. Maradjon a langyos folyadék. Itt is leginkább a receptekre tudok utalni, ha az kifejezetten rendelkezik az alapanyagok hőmérsékletéről, figyeljünk rá oda.

Sütés

A sütéssel koronázzuk meg a művünket, általában ez az utolsó lépés. Nem mindegy a hőfok és a sütés módja sem. Jó pizzát nagyon magas hőmérsékleten süssünk (kb. 300 °C), mintha kemencébe dugtuk volna. Egy vastagabb kevert tészta viszont magas hőmérsékleten kívül megég, belül pedig nyers marad. Itt mindenféleképpen alacsonyabb hőmérsékletre lesz szükség. Kelt tésztáknál sokszor közepes hőmérsékletet választunk, aztán a végén felemeljük a hőfokot, és kicsit megpirítjuk a produktumot. Ilyen például a kifli.

A hőlégkeverés szárít, az alsó-felső sütés ebből a szempontból kíméletesebb, de nem minden esetben egyenletes. Kelt tésztáknál érdemes egy kis lábasba vagy hőálló tálkába vizet betenni, hogy gőz képződjön. Vannak olyan sütők, amelyekben ez a funkció benne van már.

De ha jó receptet választunk, minden le lesz írva benne, és csak követnünk kell az instrukciókat. Ezek az én tippjeim, de biztosan mindenkinek van már a témában egyéb tapasztalata, megfigyelése. Jöhetnek a tippek! ☺