Minden november utolsó csütörtökén egy kontinensnyi országban ünneplik a hálaadást. Az Egyesült Államok és Kanada legrégebbi hagyománya minket is inspirálhat. A Gallicoop szakértői arra biztatnak, hogy egy finom pulykás vacsora mellett merengjünk el azon, vajon miért lehetünk hálásak az életünkben.

A hálaadás története az 1600-as évekre nyúlik vissza. Amerikában az első Európából érkező telepesek ünnepelték bőséges vacsorával, meghitt családi együttlétekkel a termések betakarítását és az indiánok segítségét. Eleinte ugyanis az amerikai őslakosok segítettek a tanácstalan és éhező bevándorlóknak élelmet szerezni. Megismertették őket a kukoricával, a juharsziruppal, és megtanították őket a helyi vadászatra, halászatra. Erre a segítségre, illetve minden év termésére emlékeznek hálaadáskor. Felmerül a kérdés, hogyan fonódott össze az ünnep a pulykás ételekkel? A pulyka észak-amerikai őshonos madár, amire eleinte vadásztak az indiánok, majd háziasították, s megismertették a telepesekkel is. Európába a spanyolok hozták be az állatot import baromfiként, a szárnyas azóta a mi földrészünkön is töretlen népszerűségnek örvend.

Fotó: Gallicoop

Pulyka extrákkal

A hálaadási pulykás receptek sora végtelen, de a legkedveltebb az egészben, forró olajban órák alatt ropogósra sütött, áfonyamártással kínált szárnyas. Tapasztalt háziasszonyok megbirkóznak az úgynevezett turduckennel is, ami a pulyka (turkey), a kacsa (duck) és a csirke (chicken) húsaiból összeállított ízorgia. A pulykahúsba kacsahúst, a kacsahúsba csirkehúst töltenek. Kedves pulykához köthető hagyomány, amikor az amerikai elnök ünnepélyesen kegyelmet ad egy élő pulykának, melyet ajándékba kap az államtól. A Fehér Ház személyzete elnevezi az állatot, ami ezek után békében élhet egy farmon. A szokás eredete homályba vész, egyesek szerint már Truman is megkímélte a hálaadás ünnepén kapott szárnyasokat, mások szerint ő még boldogan elfogyasztotta a bemutatott pulykákat. Egy biztos, már régóta kegyelmet kap az az egy-két szárnyas, amit az elnöknek szánnak, s ezt milliók követik figyelemmel a televízióban. Igen szerencsés állat, hiszen ilyenkor mintegy 50 millió pulyka végzi az amerikai családok asztalán felszolgálva.

Tanulni a hálát

Ha fontos nekünk, hogy szeretetben nevelt szárnyashoz jussunk, és tiszteletünk jeleként mi is pulykás étellel emlékezzünk meg a tengerentúli ünnepről, válasszuk a minőségi termékeket! Garai András, a Gallicoop marketing vezetője szerint a jól felnevelt, boldog pulyka húsa egészségesebb, tartalmasabb, mint a rossz tartási körülmények közt nevelt állaté. Teremtsük meg a magunk hálaadási ceremóniáját! A karácsonyi hajtás előtt üljük körbe az asztalt, készítsünk ünnepi pulykás fogást, és gondolkozzunk el rajta, miért lehetünk hálásak. Hiszen a hála érzete növeli a boldogságszintet és az elégedettséget, valamint csökkenti a stresszt. Aki hálás, előbb gyürkőzik meg az élet adta feladatokkal, és több örömét leli a hétköznapokban.

Fotó: Gallicoop