Ismerős a sztori? Vettünk jó áron egy hatalmas zsák krumplit, amit aztán valahogy elfelejtettünk felhasználni. Végre eszünkbe jut, boldogan nyúlunk bele a zsákba, ám hamar kiderül: korai volt az öröm, a krumpliszemek erősen csírázásnak indulnak. Hogy máskor tovább megőrizzük frissességüket, létezik pár egyszerű, tárolásra vonatkozó trükk. De mi legyen, ha már megtörtént baj? Egyszerűen távolítsuk el a csírákat, majd készítsünk egy jó rakott krumplit? Vagy menjen a kukába a burgonyánk?

A leggyakoribb tanács szerint ne kockáztassunk: a csírák megjelenése azt jelenti, hogy megnőtt a krumpliban a mérgező anyagok szintje, azaz jobb, ha megválunk tőle. A csírák fény és meleg hatására kezdenek növekedésnek indulni, a fénnyel klorofill termelődik, ez okozza a zöldes részek megjelenését a burgonyán. A klorofill alapvetően nem veszélyes, ám a burgonya természetes toxinokat, azaz méreganyagokat is tartalmaz, ezek mennyisége pedig megnövekszik a klorofill megjelenésével párhuzamosan. A toxinok (mint a szolanin) leginkább a burgonya héjában és csíráiban találhatók meg, a húsában jóval kevesebb van belőlük.

Milyen a kockázatokkal jár megenni a kicsírázott krumplit? Jó hír, hogy csak igen nagy mennyiségű burgonya elfogyasztása után érezhetjük a káros mellékhatásokat és kellemetlen tüneteket, úgy mint hányást, hasmenést, hasi fájdalmakat, lázat és fejfájást. Ha főzés előtt meghámozzuk a burgonyát, akkor jelentősen csökkenthetjük a szervezetünkbe kerülő toxinok mennyiségét. Hámozni azonban nem elég: a csírákat és a megpuhult, elszíneződött részeket is mindenképp el kell távolítanunk.

Forrás: Taste of Home