Evett és mesélt, mesélt és evett – allűrök nélkül és akkora élvezettel, hogy nem lehetett nem szeretni a műsorait. A tévés szakács, séf, újság- és regényíró – a felsorolást még hosszan lehetne folytatni, Bourdain színes és kreatív életet élt – tavaly hunyt el, halálának körülményei máig érthetetlenek rajongói számára. Imádta ugyanis az életet, az ételeket, az utazást, és mindezt együtt. Nagy mesélő hírében állt, ezt mi is megtapasztalhattuk műsorain keresztül. Éppen ezért két egykori barátja, José Andrés és Eric Ripert séfek úgy döntöttek, hogy ne a halála, hanem a születése napja legyen idéntől a hivatalos #BourdainDay. Közösen kiadott közleményükben arra biztatják az embereket, hogy a fenti hashtag mellett sztorizzanak ma valamit Bourdainnel kapcsolatban, úgy, ahogy ő is tette mindig.

Anthony Bourdain közvetlen stílusával sokakat ösztönzött a gasztronómia mélyebb megismerésére. 2002-től utazott folyamatosan, forgatócsoportjával a világ számos rejtett zugába eljutott, hogy megkeresse a legvagányabb helyi profi és amatőr séfeket, gasztronómiai „arcokat”, akikkel aztán együtt főzött, sztorizott és persze evett. Ezért voltak talán annyira szerethetők a műsorai: kiszakadt a tévés közegből, a stúdiók világából, hogy megmutassa, hogyan is főznek hús-vér emberek valódi ételeket valós helyszíneken. 

Magyarországon pár éve forgatott – ekkor lett itthon egy csapásra ismert azok számára is, akik kevésbé mozogtak otthonosan a gasztronómia világában –, ez azért számított különlegesnek, mert Európába ritkán látogatott el. És ehhez kapcsolódik az én #BourdainDay-történetem: a Parts Unknown (Nem séfnek való vidék, CNN) egyik magyarországi helyszíne az az óriási rántott húsairól ismertté és ikonikussá vált Pléh Csárda volt, amitől pár utcára nőttem fel. Ma is elmentem mellette, ugyanúgy tele volt, mint minden egyes nap – sőt, épp bővül is. Hát, itt ette – vagy legalábbis kóstolta – egyszer végig a menüt Anthony Bourdain. 

És mi a te #BourdainDay-sztorid?