„Tegnap” még karácsonyoztunk, holnap pedig már itt is van hamvazószerda, a húsvétot megelőző böjti időszak első napja. Ha tartjuk a tradíciókat, bizony ma, „farsang farkán” lesz lehetőségünk utoljára belakmározni a jó öreg szalagos fánkból vagy éppen a csörögéből. De hogy jön ehhez a palacsinta? Úgy, hogy ma tartják a világnapját. Mindez pedig egyáltalán nem véletlen.

Régi desszert 

Hagyományos vékony, a „nagybetűs tekerhető”, bécsi, sütőben sült, rakott, csúsztatott, vastag, puha amerikai vagy éppen a holland dutch baby. Bizonyára mindenkinek megvan a kedvenc verziója! Ha azt hisszük, hogy új keletű desszertről van szó, messze járunk az igazságtól, ugyanis már az ókori rómaiak is sütöttek palacsintaszerű lepényeket. Írásos emlékek is fennmaradtak: ha ugrunk egy „keveset” az időben, és belelapozunk egy 1439-ben megjelent angol szakácskönyvbe, fogunk benne találni palacsintareceptet. Szerencsére mára sem ment ki a divatból, sőt! A Föld szinte minden részén ismerik valamilyen formában. 

De miért pont húshagyókedd?

A régi időkben az embereknek legkésőbb húshagyókedden fel kellett élniük a kamrákban fellelhető – és a böjt alatt tiltott – maradékokat, például a tojást és az állati eredetű zsiradékokat. A palacsintatészta remek választásnak bizonyult, mind a tészta, mind pedig a feltét elnyelte a tiltólistás élelmiszereket, így vált hagyománnyá a húshagyókeddi palacsintázás. 

6 izgalmas tény a palacsintáról 

Létezik brit palacsintafutam, bár a sajtgurítós eseményük után ezen már meg sem lepődünk. A résztvevők maskarába öltözve futnak az utcán egészen a célig, mégpedig úgy, hogy egyik kezükben serpenyőt szorongatnak. Persze a sütőalkalmatosság nem üres: miközben futnak, folyamatosan dobálniuk kell a levegőbe a palacsintákat. 

Apropó, futás. Egy palacsinta rajongó maratonfutó a maratoni távot tette meg ugyanígy, azaz serpenyővel és dobálható-forgatható palacsintával felszerelkezve. 3 óra, 2 perc, 27 másodperc  – pontosan eddig tartott lefutnia a távot. 

Ha úgy gondoljuk, hogy a palacsinta alappor a modern kor vívmánya – hogy felesleges-e vagy sem, arra most ne térjünk ki –, tévedünk: 1889-ben már árultak előre összekevert mixet.

Franciaországban szerencsét hoz a palacsinta. De nem akárhogy! Fogjuk meg a palacsintasütő nyelét az egyik kezünkkel, a másikba pedig rejtsünk pénzérmét. Dobjuk fel a palacsintát, és közben kívánjunk valamit.

A dobálásnak is van rekordja: a legmagasabbra feldobott palacsinta Aldo Zilli celebséf nevéhez fűződik. A rekordot 2005-ben állította fel, és pontosan 329 cm magasra repítette a palacsintáját. 

A világ legnagyobb palacsintáját 1994-ben készítették el Rochdale-ben. Átmérője 15 méter, súlya pedig 3 tonna volt. Becslések szerint nem kevesebb, mint 2 millió kalóriát tartalmazott. 

Forrás: Historic UK, Mobile Cuisine