Amikor először hallottam erről a salátakészítési technikáról, néztem egy nagyot. De végül olyan morbidnak tűnt az egész, hogy ki kellett próbálnom.

Tényleg ki kell nyírni a salátát. Vagyis inkább csak azt a tulajdonságát, ami miatt eszed, vagyis a ropogósságát. Na jó, de azt sem teljesen…

Kicsit zavaros, de mutatom, én hogy csináltam. A lényeg, hogy meg kell fonnyasztani a salátát, de persze nem annyira, hogy az egészből csak egy lucskos, összeesett zöld foszlány legyen, épp csak annyira, hogy kissé puhább legyen, és nem annyira harsány. Az egész, ami miatt beleszerettem ebbe a történetbe az a bacon. Mert baconnel minden jobb, főleg ha ropogósra van pirítva. Bónuszként pedig egy kevés meleg zsírt is felhasználhatsz az öntethez, ettől a salátalevelek megfonnyadnak, és egy krémes, fényes, baconös salátát kapsz, ami egyszerre laktat és tömíti el az ereidet, de nem baj, majd lemozgod, és persze néha muszáj bűnözni.

Süss rá egy tükörtojást a baconzsírban, egyél hozzá egy szelet barnakenyeret, és egy gyakorlatilag teljes értékű vacsorát kapsz, tele ízekkel.

Hozzávalók nincsenek, inkább arányok: a klasszikus vinaigrette 1 rész ecet, 3 rész olaj. Ebben az esetben lehet, hogy inkább 2 rész lesz a baconzsír, de ez ízlés kérdése. Én egy teáskanál mustárt is adok hozzá, sózom, borsozom. Ja, és az egészet a serpenyőben készítem el, azon melegében, így minden íz kinyílik, hát még ha meglocsolgatom vele a salátát! Ha a salátába zsenge újhagymát is teszel (ez persze ilyen hidegben egyre nehezebb, de hátha), akkor a hagyma is megpuhul, a salátaleveleken lefolyik az ízes öntet, az egész elkezd összeesni, és kész az ízorgia. Tudom, nehéz elhinni, de mit árthat, ha kipróbálod?

Használj ropogós salátafélét, pl. jégsalátát, római salátát, akár rukkolát is. Ugyanez az öntet néhány szem dióval gazdagítva cikóriával tálalva francia előétel, és fantasztikusan finom. Jó étvágyat, remélem, ízlik!