A pókháló a lakásban vagy az erdőben akár zavaró tényező is lehet, ha minduntalan az utunkba akad. Ám a fő funkciója az volna, hogy számunkra kellemetlen rovarokat ejtsen el, melyek a szövőt táplálják. Hogy ezen kívül mire lehet jó még, arra nem az a helyes válasz, hogy: porfogónak. A friss hálók ugyanis számunkra bizarrul hangzó szerepet is betöltöttek réges-régen: ezt a természetes anyagot sebek kezelésénél vetették be. Már a görögök és a rómaiak is ismerték ezt a trükköt – a korabeli gyógyítók kötéseket készítettek belőle. A pók váladéka ugyanis eredendően antiszeptikus, azaz véd a fertőzésektől plusz a gombáktól is. A sebet tisztán tartja, és K-vitamin tartalma révén elő tudja segíteni a szövetek helyreállását.
Erős anyagról beszélünk: olyan selyemről, melyet a nyolclábú rovar a saját fehérje-állományából állít elő, méghozzá a fonómirigyén keresztül. Ez a szerve a potrohán található, és egy példánynak van belőle három vagy négy is. Minden mirigyben sok csövecske akad, melyek végül összeállnak egy selyemkibocsátó véggé. Az anyag először folyékony, ám mikor kiér az állat testéből, elkezd megszilárdulni. Ez a változás kihatással van a szál szerkezeti összetevőire is. Ha az ókori katonák sebei véreztek, azt jobb esetben pókfonallal is el tudták állítani. Mély vágásoknál mézzel és ecettel kombinálva tisztították a sérülést, majd feltekert pókháló-gombolyaggal fedték le. Az így kezelt nyílt sebesülések nem száradtak olyan gyorsan ki, illetve a baktériumokat és egyéb kórokozókat is jó eséllyel tartották távol. Míg a pókfonal tiszta tudott maradni, addig garantálta a seb biztonságát.

Idevág: Legenda vagy tényleg jó a sebekre a paradicsom-kötés?

Ha manapság úgy alakulna, hogy szükséghelyzetben felelevenítenénk ezt a patinás módszert, akkor arra ügyeljünk, hogy friss, tiszta hálót válasszunk, melyben még nem hemzsegnek döglött rovarok. Ha a csipkeszerű, ragacsos csapda gazdája előmerészkedik a rejtekéből, akkor udvariasan távolítsuk el – hasznos, ám csípni képes jószágról van ugyanis szó. A hálót óvatosan leszedve göngyölítsük fel, majd helyezzük a sebbe, úgy, hogy annak minden szélét lefedje. Majd egy tiszta gézzel borítsuk be az egészet – ez biztosan a helyén fogja tartani a hálót, illetve a szennyeződésektől is megvédi a sérült területet. Ha a pókfonal nagyon beleszáradna a sebbe, akkor egy kis meleg vizet eresszünk rá – ettől meglazul, és könnyen el lehet majd távolítani.
Ha inkább békén hagynánk a pókokat, akkor se mondjunk le végleg erről a módszerről. Mondanunk sem kell: pár éve a brit tudósok is meglátták a fantáziát ebben a szuperhőshöz méltó anyagban. Szintetikus pókselymet állítottak elő a Nottinghami Egyetemen, méghozzá E.coli baktérium bevonásával. Hogy a leendő szövetmérnökök és a biomedicina művelői mihez kezdenek ezzel a fehérjealapú fonallal, mely biokompatibilis és környezetbarát módon bomlik le – az még a jövő zenéje. Szerencsére semmilyen gyulladást, illetve immun- vagy allergiás reakciót sem tapasztaltak az eddigi tesztek során. A szálakat ráadásul ellátták a Levofloxacin nevű gyógyszerrel, mely a bakteriális fertőzéseket hivatott kivédeni.

Erről se maradj le:

Ez a zöld gyümölcsféle az okozója szinte a legtöbb konyhai balesetnek

Perzsa
Forrás: loredohands.com / sciencealert.com