Lassan eljön az az időszak így május eleje-közepe felé, amikor a paradicsom, az uborka és a főtermények a konyhakertbe kerülhetnek. Évről évre népszerűbb a magaságyás, de vajon mi értelme van a megszokott ágyásokhoz képest? Tényleg csak azoknak érdemes vele próbálkozniuk, akiknek rossz minőségű a termőföldjük, vagy fáj a derekuk a hajlongáshoz? 

Egy dolog biztos: ha a kertben nem megfelelő minőségű a termőföld (vagy egy betonozott udvaron, teraszon egyáltalán nem áll rendelkezésre), akkor magaságyásban kell gondolkozni. És minél jobban fáj a derék és a hát, annál magasabban persze – nyilván ésszerű határok között, elvégre senki sem akarja létráról szüretelni a paradicsomot. 

Az ideális magaságyás 50-80 centi magas, és a rétegrend sem véletlen: alul a vastagabb gallyak, ágak kapnak helyett, felette a fűnyesedék majd a porló avar, majd ezután jöhet az érett marhatrágya és a komposzttal kevert termőföld. És hogy ennek mi értelme van, miért nem lehet egyszerűen csak földdel feltölteni az ágyásokat? 

A rétegeknek megvan a maguk szerepe. Az alsó rétegek bomlása hőt termel, így előbb terem tavasszal, amit fölé ültetsz, ősszel pedig meghosszabbíthatod a vegetációs időszakot ezzel. 

Ezek a rétegek magas cellulóz tartalmúak, így levegőztetnek, megfelelően engedik át az esővizet. A legalsó réteg persze nehezen bomlik önmagában, de a felülről beszivárgó nitrogén tartalmú anyagoktól ez is humifikálódik. A folyamat során a föld folyamatos tápanyagot ad, és egészséges talajélet alakul ki, megfelelő számú és arányú lebontókkal, komposztlakókkal, ami a termést növeli.  

Így az ágyás évekig használható minimális utántöltessel, ami akár mulcs is lehet. Egy év után egy ágyásból csinálhatsz akár hármat is, majd plusz hatot, aztán kilencet – így gyarapszik a kert. Akinek van kerti hulladéka (metszett ágak, lenyírt fű, komposzt) tökéletesen újra tudja hasznosítani azt a magaságyással – különösen most, hogy égetni a kerti zöldhulladékot tilos. 

Összességében véve tehát a  magaságyásban egyszerre történik termesztés és komposztálás, méghozzá kora tavasztól akár késő őszig, sőt, egyes zöldségek – pl. a saláták – esetében akár egész évben termeszthetünk, hiszen az ágyásokban néhány fokkal biztosan melegebb van, mint a talaj mentén. 

Konyhakerti kisokos – így alakítsuk ki fűszernövényeink lakóhelyét