A legtöbb esetben a kisebb-nagyobb konyhai melléfogások negatív élményként maradnak meg az életünkben: a sorozatunk alatt a sütőben felejtett és szénné égetett pizzától kezdve a nyúlós fogkrém állagához hasonlító csokis süteményig, amibe egy teáskanál helyett több evőkanálnyi hozzávaló került. Mindannyiunk életében vannak hasonló felejthető konyhai esetek, de mi most olyanokról számolunk be, amelyek a véletlennek köszönhetően ma már nélkülözhetetlennek tűnő darabokkal gazdagították ételeink sorát.

Kukoricapehely

1893-ban Will Kellog épp egy jó adag búzát főzött serpenyőben, amikor fontos dolga akadt, és az edényt a tűzhelyen felejtette. Mire visszatért, az odasült búza ízét vesztette, így a fivérével, John-nal megpróbáltak belőle tésztát gyúrni. Ám ahogy a sodrófával nyújtották a tésztát, úgy az összeállt búza még kisebb pelyhekre tört. A testvérpár nem adta fel egykönnyen a dolgot: megkóstolták az eredményt, majd a pelyhet felszolgálták a Seventh Day adventista szanatóriumban, ahol dolgoztak. A betegeknek kifejezetten ízlett a búzapehely, így Kellogék elkezdték finomítani az eljárást, és a terméket kezdetben Granose néven piacra dobták. A két testvér között aztán abból lett nézeteltérés, hogy Will cukrot akart hozzáadni a pehelyhez, míg John ellenezte azt – azóta tudjuk, ki nyerte meg ezt a csatát.

Pálcikás gyümölcsfagyi

Egy feledékeny 11 évesnek köszönhetjük, hogy a nyári hűsítők közé bevonult a pálcikás gyümölcsfagyi (popsicle). 1905-ben a kis Frank Epperson kevert magának egy gyümölcslé-koktélt, majd kint felejtette a poharát a teraszon a csípős San Francisco-i éjszakában. Reggel aztán meglepve látta, hogy az ital ráfagyott a keverőpálcára. Óvatlanságának eredményét 1920-ban le is védette.

Sajt

A legenda szerint a camembert-től a trappistáig, a parmezántól az eidamiig a sajtok létrejöttét egy vándornak és egy adag tejnek köszönhetjük. A mese szerint a nomád a sivatagban lovagolt, és folyadék gyanánt volt nála tej. Az oldalára kötött kulacs azonban állati gyomorból készült, amelyben megtalálható a tejoltó enzim (rennin). Ahogy a ló ügetett, a zötykölődés és a meleg hatására a savó különvált és aludttej képződött. Amikor a vándor meghúzta volna a kulacsát, a tej helyett lágy sajttá érett darabkák fogadták. Dicséretére váljék, hogy bátran megkóstolta és ehetőnek találta őket. Bár a legenda történelmileg nincs alátámasztva, az bizonyosra vehető, hogy az első sajt létrejöttét a tej és a tejoltó enzim megfelelő körülmények között történt véletlen találkozása eredményezte.

Csokidarabos keksz (Chocolate Chip Cookie)

A Toll House Inn tulajdonosa, Ruth Wakefield merő véletlenségből alkotta meg az egyik legalapvetőbb amerikai édességet, a csokidarabokkal dúsított kekszet. 1930 egyik szép napján Ruth a szokásos csokis kekszet készült elkészíteni, amikor rájött, hogy elfogyott a tortabevonója, amit ehhez használni szokott. Így egy tábla Nestlé csokit tört darabokra, arra számítva, hogy a csokidarabok majd elolvadnak és a szokásos csokis kekszet kapja. A csokidarabok azonban egészen mást gondoltak és a tésztában egészben megmaradtak. Így született meg Amerika első csokidarabos keksze.

Forrás: food.52.com