Habár a boltokban a zöldségek között fedezhető fel, a padlizsán valójában gyümölcs, akár a paradicsom. Egy másik közös pont a paradicsommal, hogy rendkívül egészséges, így nem csoda, hogy nyaranta sokan vásárolják rendszeresen. Említünk még egy hasonlóságot: mindkettő meglehetősen sérülékeny. A boltban kiválasztott szép darab padlizsánunk gyakran pár a hűtőszekrényben töltött napot követően sárga vagy barna „sebhelyeket” növeszt magán. Esetleg felvágás után vesszük észre, hogy a közepe bebarnult. De akkor is bebarnul, ha felszeleteljük, és így hagyjuk állni egy egész keveset. A kérdés tehát adott: mitől barnul be a padlizsán? Csupán esztétikai probléma a szín megváltozása, vagy már nem is ajánlott elfogyasztani? Illetve mi a helyzet az ütődésekkel?

Tipp: Mi az a graffiti padlizsán?

A barnulás ugyanannak a folyamatnak az eredménye, mint amikor a felszeletelt alma vagy burgonya bebarnul. Minden esetben az oxidáció felelős az elszíneződésért, amely egy természetes folyamat, ha a padlizsán húsát kitesszük a szabad levegőnek. Az oxidált részek nem veszélyesek, nyugodtan elfogyaszthatóak.

A nagy „sebhelyek” viszont arról árulkodnak, hogy a padlizsánunk valamilyen módon megsérült növekedés közben. Ilyenkor a növény az ember számára mérgező szolanin nevű vegyülettel óvja magát, tehát a látványos sérülések környékét jobban tesszük, ha kivágjuk a padlizsánunkból. Amennyiben ezek a foltok aprók és szárazak, akkor a padlizsánunk többi része még ehető, de a nedves foltok vagy nagy felületű elszíneződések esetén jobb, ha inkább az egész padlizsánt kidobjuk.

Szerencsére a padlizsán minden „nyavalyáját” könnyen megállapíthatjuk egyszerű szemrevételezéssel, ha nem látunk semmi szokatlant, már mehet is a grillre vagy a sütőbe.

Készítettél már pármai padlizsánt? 

Pármai padlizsán

Forrás: mashed