Vannak olyan ételek, amelyek több nemzet gasztrokultúrájában megtalálhatók. Ilyen például a lecsó vagy a most szezonját élő fánk. Íme néhány példa a nagyvilágból a teljesség igénye nélkül.

Fánkot már az ókori rómaiak és görögök is fogyasztottak. Magyarországon a 19. században terjedt el. Ausztriában a legenda szerint Cecilia Krapfen találta fel a fánkot, méghozzá egy véletlen folytán. Idegességében elhajított egy darabka kenyértésztát, ami pont a forró olajba esett bele. Létezik egy másik legenda is, mely szerint Marie Antoinette megszökött a farsangi bálból, megéhezett, és egy mézeskalács mesternél vett fánkot, ami nagyon ízlett neki. Meg is szerezte a receptúrát, és az udvari cukrászával tökéletesíttette. Nézzük, milyen fánkokat ismerünk.

Hazánk legismertebb fánkjai, a csöröge, a farsangi szalagos és a túrófánk. Egységesen mind a három olajban sült tészta. A csöröge fánk általában nem kelt tésztából készül, és áthurkolt, masni-szerű formája teszi egyedivé és ismertté. A szalagos fánk kelt tésztából készül, kerekded, a sütési módszer hatására középen végig világos csík díszíti, közepén mélyedés van. Az ad fészket a hozzá való lekvárnak. A túrófánk nem meglepően túró alapú, gombócokat formálunk belőle, és úgy sütjük ki. Mindegyik kísérője a porcukros szórás és a lekvár.

A krapfen, az osztrák fánk tésztája hasonló a szalagos fánkéhoz. Mélyedés nélkül sütik néhány percig a forró olajban, majd még melegen töltik meg baracklekvárral. Hasonló a berliner német fánk, amit sütés után kristálycukorba vagy porcukorba forgatnak, és megtöltik különféle krémekkel vagy lekvárokkal.

Egészen más típusú a francia eredetű eclair fánk. Égetett tésztából készül, habzsákból tepsire, hosszúkás formájúra kinyomva, sütőben sütjük meg. Krémmel kell tölteni, csokoládé vagy karamell kerül a tetejére.

Francia fánk még a beignet és a chouquettes is. A beignet szintén kelt tészta, szögletes formájú, sütés után porcukorral szórják meg. A chouquettes pedig égetett tésztájú töltetlen minifánk, amit sütés után jégcukorral díszítenek.

Nézzük az olaszok legkedveltebb fánkjait. A bomboloni kelt tésztájú, apróra szaggatott, olajban sütött fánk. Meg lehet tölteni lekvárral vagy krémekkel, de magában is fogyasztható. A ciambelle a szicíliai kávéházak fánkja. Kelt tésztájú, kör alakúra szaggatjuk, és a közepébe is szaggatunk egy lyukat. Így sütjük ki olajban, porcukorba forgatjuk, és csokoládéval fogyasztjuk. A frittelle a velencei karneválok kelt tésztájú, olajban sült apró fánkja. Neki is barátja sütés utána porcukor.

Jöjjön a churros. Spanyol, égetett tésztából készült fánkról van szó. Habzsákba tesszük a tésztáját, kb. 10 cm hosszú csíkokat nyomunk belőle az olajba, amelyben megsütjük. Még melegen fahéjas cukorba forgatjuk, és csokoládészószt kínálunk hozzá.

Van a cseheknek is saját fánkjuk, méghozzá a tarkedli. Kelt tésztájú, de nem olajban sült édesség. Tarkedli sütőben sütjük, ha nincs, akkor olajozott serpenyőbe kisebb halmokat teszünk a tésztából, és mindkét oldalt átsütjük. Hasonlóan, mint az amerikai palacsintát. Lekvárral tálaljuk.

A törököknél lokma fánk van. Szintén kelt tésztájú, golyócskákra formázzuk, olajban kisütjük, majd cukorszirupban megáztatjuk.

Indiának is van fánkja, ez pedig a gulab jamun. Tejpor alapú tésztát készítünk, gömböket formázunk belőle, és forró olajban kisütjük. Sütés után fűszeres, pl. rózsavizes szirupban áztatjuk meg.

És a végére hagytam a klasszikus amerikai donut fánkot, amit minden amerikai filmben látunk. A kelt tésztát kör alakúra szaggatjuk, közepére lyukat szúrunk, forró olajban kisütjük. Végén különféle mázak, színes cukorkák kerülnek rá.

Ugyan a lista közel sem teljes, még így is látható, hogy olyan édesség a fánk, amit szinte minden nemzet előszeretettel fogyaszt.