Ahogyan az éghajlat változik és az ember egyre nagyobb területeket von uralma alá, a régen korlátlan mennyiségben rendelkezésre álló élelmiszer-alapanyag készlet is alaposan redukálódik. Íme, néhány ma még fine diningban ismert hozzávaló, ami 5 év múlva szinte biztosan nem lesz a luxuskonyhákban sem. 

Goodbye, huckleberry – no nem a regényből ismert Finn, hanem a gyümölcs

Hamarosan eltűnhet egy kedvelt észak-amerikai bogyós gyümölcs, angolul a huckleberry, ami az áfonya közeli rokona. Ez a növény nehezen termeszthető, mert egyrészt a magok elültetése után 15 év, mire először termést hoz, másrészt nagyon különleges körülményekre van szüksége, főleg a talaj pH-értékére érzékeny. A fő beszerzési módszer még mindig az, hogy az emberek kimennek a magashegységek erdőibe, és leszedik… a nagy igény miatt viszont egyre kevesebb van belőle. Megoldás lehetne, ha tudnák valahogy keresztezni az áfonyával, ezt azonban még nem sikerült tökéletesen megoldani.

Hamarosan búcsúzhatunk a minőségi sushitól is

A másik kihalás szélén álló alapanyag a kékúszójú tonhal, ami a luxuskategóriás sushi alapanyaga. Hiába nő meg ez a fajta hatalmasra, mégsem tudják kielégíteni a kihalászott állatokkal az éttermek igényeit, egy-egy nagyobb példányt már sokmilliós összegekért árvereznek el. Ez a tonhal ugyanis nagyon lassan fejlődik, és 8 év, mire ivaréretté válik. Egy másik luxusalapanyagot, a kaviárt adó tokhalak esetében is éveket kell várni, mire kifejlődik a hasukban az ikra. A tokhalakat viszont remekül lehet tenyészteni mesterséges körülmények között, a tonhalat viszont nem.

Halálra van ítélve a japán vízitorma és a szarvasgomba is

És ha már sushi, az eredeti japán vízitorma is halálra lenne ítélve, ha tényleg igazi vaszabit kapnánk a megrendelt makik és nigirik mellé. Ez a növény eleve nem állt olyan nagy mennyiségben rendelkezésre, hogy olcsó áron tömegtermékké váljon, ráadásul csak frissen jó, úgyhogy amit mi eszünk a japán ételekhez, az valójában egyszerű mustár és torma, ételszínezékkel. Az eredeti japán vízitorma olyan ritka ínyencség, amit még a felső tízezer is csak különleges alkalmakkor fogyaszt. Hasonlóképp veszélyeztetett alapanyag a luxuscikkek körében a szarvasgomba: az erdők talajában, a fák gyökerével szimbiózisban él, főleg a globális fölmelegedés és az erdőirtás tesz keresztbe, ezért van belőle egyre kevesebb. 

Miért olyan nagy szám a szarvasgomba?