Most akkor megmossuk-e a csirkét vagy ne?
Nagyon régi vita, és engem is foglalkoztat a dolog, hogy meg kell-e mosni a csirkét sütés, főzés előtt, vagy nem. Én egyébként pont nem szoktam, de ismerek olyat, aki igen, és ragaszkodik hozzá. Nekem teljesen értelmetlennek tűnik a dolog, hiszen ha azért mosod meg, hogy lemosd róla a bacikat, akkor az halottnak a csók, és a főzéssel sokkal hatékonyabb vagy, ha másért, akkor meg miért? A Buzzfeed újságírójának is szöget ütött a fejében a gondolat, ezért utánajárt a dolognak, és szakértőket kérdezett meg a témában. Lelövöm a poént: mind mosásellenesek.
Elsőként az Egyesült Államok Mezőgazdasági Minisztériumnak szóvivőjét, Marianne H. Gravely-t kérdezte meg, aki azt válaszolta, hogy a minisztérium egységes álláspontja az, hogy a baktériumoktól csak a főzés szabadítja meg a csirkét, ezért 165ºF, vagyis kb. 74ºC-ra kell melegíteni ahhoz, hogy veszélytelen legyen. Ráadásul a mosás nemhogy nem mossa le a bacilusokat, de a kis vízcseppekkel szanaszét fröcsköli azokat a konyhában, a kézen, az eszközökön.
Az Arozonai Egyetem környezetegészségügyi professzora, Kelly Reynolds is hasonló állásponton van, azonban azt is hozzáteszi, hogy hogy nem is minden baci káros, ami a csirke felületén van, de a mosás egyiket sem távolítja el. Sőt, semmilyen áztatás, szódabikarbóna, vagy ecetes, citromos pác nem fogja ezeket eltávolítani. A főzés az egyetlen út.
Ugyanezt mondja egy elegáns new yorki francia étterem főszakácsa is, Antoine Westermann a Le Coq Ricoból, egy baromfira specializálódott étteremből. Ő sem mossa meg a csirkét: „Franciaországban nem hiszünk a csirke mosásában, mert a víz elveszi a csirke bőrének az ízét. A hőkezelés majd kiírtja a baktériumokat.”
Akkor mégis hogyan terjedt el ez a szokás, mi oka lehet?
A cikk utáni kommentek erre elég jó magarázatot adnak. Két szempont is van, ami miatt az emberek szívesen öblítik le a csirkét: az egyik a modern feldolgozási technológiákból következik. Az előre csomagolt, feldolgozott húsokat sokszor síkos nyálka borítja. Ez valószínűleg csak víz, ami az egyéb fehérjék miatt válik nyálkássá. De mégiscsak undorító, és a serpenyőben – a fehérjék miatt – fehéres habbá sül, ami nem túl étvágygerjesztő. Tehát aki mossa, az csak a nyálkát akarja róla eltávolítani. Engem mondjuk nem zavar a nyálka, de egyébként is ajánlom, hogy mivel sütés előtt a minél szárazabb felületű hús a legkívánatosabb, ezt a nyálkát, és bármlyen folyadékot is egyszerűen egy papírtörölközővel itass le róla. Ezzel nem spriccelsz szanaszét, és hatékonyabb is vagy a nyálkaeltávolításban.
A másik szempont a régebbi időkben, vagy az elmaradottabb országokban alakult ki: a nem megfelelően higiénikus vágási körülményekből adódóan olykor homok, kosz, föld kerül a húsra, esetleg rajta marad toll, vagy vérrögök. Itt azért már érthetőbb a mosás, és ha valóban így van, akkor érdemes inkább egy tál vízben megmeríteni a húst, hogy elkerüld a konyha szennyezését, és itt is egy papírtörölközővel itasd le a folyadékot.