A salotta első pillantásra könnyen összetéveszthető a hagyományos vöröshagymával, de általában kisebb, elnyújtottabb, oválisabb alakú, az íze pedig kevésbé csípős. Olyan receptekben válthatjuk ki vele a vöröshagymát, amelyekben nem szeretnénk karakteres, domináns hagyma ízt érezni. 

Mi is az a salottahagyma?

Nem egyszerűen „kisebb vöröshagyma”, hanem teljesen külön hagymafajta, csomókban terem a föld alatt, akár a fokhagyma, héja vékony, vörösréz színű. Nevét az ókori görögöktől kapta, akik először Ashkalon kikötőjében, a mai Izrael területén találkoztak az ismeretlen élelmiszerrel. A 11. században a keresztes lovagok hozták magukkal a Közel-Keletről Európába, a francia konyhaművészetben gyorsan népszerűvé vált. Később aztán megismerték Közép- és Délkelet-Ázsiában is, így az ottani ételekben szintén felfedezhetjük.

Különös előkészületet nem igényel a felhasználása, kezelhetjük ugyanúgy, mint a vörös- és fokhagymát. A végeit levágjuk, a héját eltávolítjuk, majd a recept utasításai alapján felaprítjuk.

Hogyan használjuk főzéskor?

Édeskés és visszafogottan csípős íze egy sor ételhez szuperül passzol. Nyersen a lila hagymára emlékeztet, sütve vagy főzve viszont jobban előjön az édeskés íze. Megpiríthatjuk vajon, de kerülhet pörköltekbe, süthetjük húsokkal együtt. Felszeletelhetjük salátákhoz, olívaolajjal és citromlével összekeverve egyszerű és gyors öntetet kapunk.

A vöröshagymával ellentétben a legtöbbeknek nem kezd könnyezni a szeme, ha fel kell szeletelni, így ha egy recept csak kivés hagymát kíván, akkor egy az egyben helyettesíthető vele a vöröshagyma.

Hogyan tároljuk?

A többi hagymához hasonlóan a legjobb hálóban vagy kosárban tartani. Ha nedvesség éri, elkezd penészedni, ezt próbáljuk elkerülni. Megfelelően tárolva hónapokig is eláll, pláne ha frissen, szezonban sikerült beszereznünk.

Egészséges?

Tömegarányosan gazdagabb antioxidánsokban, ásványi anyagokban és vitaminokban, mint közeli rokonai. A-, C-, B6-vitaminokat, folsavat, tiamint, vasat, kalciumot, rezet, káliumot és foszfort is tartalmaz. Felaprítva allicin szabadul fel, ami segíthet csökkenteni a koleszterinszintet.

Milyen fajtái vannak?

Három fajtájával találkozhatunk, ezeket a szürke, lilásvörös és pink héjukról különböztethetjük meg. A szürke hosszúkásabb formájú, íze karakteresebb, a séfek nagy kedvence. A lilásvörös fényesebb, simább, mivel ezt a legegyszerűbb termeszteni, valószínűleg ilyet találunk a boltokban. A rózsaszín nagyobb, kerekebb, íze pedig visszafogottabb.

Forrás: the spruce Eats