Júliusban és augusztusban az ismerős arcok mellett vendégszerzőkkel is találkozhattok nálunk. Úgy határoztunk, hogy a pop-up éttermek mintájára „pop-up” rovatot indítunk, hogy bemutassunk nektek néhány izgalmas blogot. Hétről hétre olyan magyar gasztrobloggereket látunk vendégül, akiknek az ebéd- vagy vacsorameghívására mi sem mondanánk nemet, sőt! 

Alkalmi szerzőink nem csupán az egyik kedvenc receptjüket osztják majd meg veletek, hanem 10+1 villámkérdést is megválaszolnak, hogy még jobban megismerhessétek őket. Sorozatunk első részét csütörtökön olvashatjátok. 

A villámkérdésekről viszont már most lerántjuk a leplet, jöjjön rovatunk 0. része, amelyben vezető szerkesztőnket, Csigó Zitát kérdeztük. 

Zita, ha éppen nem nálunk szerkeszt, ír recepteket és készít videókat, akkor ételfotósként és food stylistként dolgozik, több gasztromagazinba ír és fotóz, online ételfotós tananyagokat készít, illetve gyakran tart workshopokat. Most dolgozik a 3. szakácskönyvén, amely idén érkezik a könyvesboltokba. Legutóbb megjelent könyve a Csomagolj ebédet! (Corvina Kiadó) című szakácskönyv. 

Blogja a Pasztellbarokk, Instagramon pedig ide kattintva érhetitek el a galériáját. 

Villámkérdések

Rendhagyó módon kezdjük a plusz kérdéssel, mutasd be kérlek pár mondatban a blogod! 

Szeretem az izgalmas fűszereket, a minden fakszni nélkül összedobható recepteket és azt, ha a főzés, az ízek és a közös étkezések valamiféle pozitív életérzést közvetítenek. Egyik kedvenc gasztronómiai fogalmam a comfort food, éppen ezért ilyen jellegű ételek gyakran szerepelnek a blogomon. És azt is fontosnak tartom, hogy az ételérzékenyeknek se lemondásból álljon az élet (pár éve írtam egy mentes szakácskönyvet, illetve az egyik nyomtatott gasztromagazinba havonta publikálok mentes recepteket), ezért külön fülecske alá rendeztem a mentes receptjeim. 

Van olyan étel, amin időtlen időkig – de legalábbis nagyon sokáig – el tudnál élni?

Serpenyős, wokos ételeken simán: legyen benne füstölt tofu, szójaszósz, gyömbér és sok koriander, ennyi nekem bőven elég.

Melyik nemzet konyhája áll hozzád a legközelebb? 

Nehéz dönteni, mert az ázsiai, a közel-keleti és a mediterrán vonalat egyaránt nagyon szeretem, most azonban mégis az olaszt mondanám. A (toszkán) paraszti konyha egyszerűsége mindig lenyűgöz, pár jó minőségű, de végtelenül egyszerű alapanyagból készítenek csodás ételeket. 

Ha 3 alapfűszert kellene választanod, melyek lennének azok?

Friss kakukkfű, friss koriander és egy jófajta korma curry fűszerkeverék. Ezekkel megfőzök mindent. Na jó, majdnem mindent. 

Van olyan étel vagy alapanyag, amit annyira nem kedvelsz, hogy legszívesebben eltörölnéd a föld színéről? 

Nem vagyunk barátok a különböző tésztaszósz poralapokkal. Nem jobbak, nem olcsóbbak, nem gyorsabbak. 

Milyen ételeket készítesz a leggyakrabban? 

Mivel az a munkám, hogy ételeket tesztelek, készítek és fotózom, mindig másmilyeneket, néha, ha 2-3 anyag egyszerre készül, egészen furcsa párosítások szoktak sorakozni a konyhámban. Vagy éppen egyszerre 6 süti… Pont emiatt magunknak teljesen másképp főzök. Sokszor csinálok tésztákat házi szószokkal (sokféle fűszernövényt nevelgetek itthon), de a fentebb elmondottak alapján nem lesz meglepő, hogy wokos, serpenyős ételek (üvegtészta, rizs, zöldségek) és curryk is gyakran kerülnek nálunk az asztalra. 

Van olyan konyhai eszköz, amit mindenkinek ajánlanál beszerzésre?

Aprítógép erős motorral, rengeteg mindenre használható. Ja, és legyen pár strapabíró, vastag aljú serpenyőnk. 

És olyan, amit teljesen feleslegesnek tartasz? 

Egyszer egy speciális fejet kerestem habzsákhoz, és csak készletben tudtam megvásárolni. Járt hozzá egy vízipisztolyra emlékeztető valami, ebbe kellett volna a krémet tölteni. Egyszer kipróbáltam, de nagyon nem jött be. 

Ha 1 órád lenne a váratlanul bejelentkező barátaidnak készíteni valamit, milyen ételre esne a választásod? 

Lepényt, lepényt és még egy kis lepényt többféle lisztből összerakva. Ha kevesebb az időm, sütőporosat, amit forró serpenyőben sütnék meg, ha kicsivel több idő jutna rá, akkor a serpenyős mellé készítenék kelt, sütőben sült pitát is. Melléjük pedig mindenféle mártogatóst, feltétet, köretet tálalnék a tapenade-tól kezdve a za’ataros sült csirkén és a pirított újkrumplin keresztül egészen a görög joghurtos dipekig. 

Inkább sós vagy inkább édes? 

Egyértelműen sós. A saját magunknak készülő édes receptjeimben is nagyon visszaveszem a cukrot. (Persze azért sokat sütök, és ehhez a cikkhez is direkt süteményt választottam a blogról.)

Ha lehetőséged nyílna együtt főzni és vacsorázni egy külföldi séffel vagy más gasztroszemélyiséggel (lehet kortárs, de olyan ember is, aki már nincs köztünk), kivel ülnél egy asztalhoz? 

Anthony Bourdainnel főznék valami isten háta mögötti helyen. Ottani alapanyagokból, sok fűszerrel, mérleg nélkül, érzésre. 

Mandulalisztes kuglóf 

Habkönnyű, jól variálható glutén- és laktózmentes alaprecept, ráadásul sokáig puha marad. 

Hozzávalók (egy közepes méretű formához):

4 tojás

12 dkg nádcukor

1 vaníliarúd magjai

0,5 dl semleges ízű olaj

0,5 dl kókusztej (esetleg víz)

12 dkg mandulaliszt

8 dkg fehér rizsliszt

1 teáskanál sütőpor

laktózmentes margarin a forma kikenéséhez (ha szükséges)

A tojásokat szétválasztjuk, a fehérjéket habbá verjük.

A tojássárgájákat jó alaposan (legalább 2-3 percig) kikeverjük a nádcukorral, majd hozzáadjuk a vaníliát, az olajat és a kókusztejet vagy vizet.

A mandulalisztet összekeverjük a rizsliszttel és a sütőporral, majd a tojásos masszához adjuk. Végül spatulával hozzáforgatjuk a tojásfehérjehabot is. A masszát (ha szükséges, zsiradékkal kikent) formába öntjük, és 180 °C-ra előmelegített sütőben tűpróbáig (kb. 30-35 perc) sütjük. Langyosan kifordítjuk a formából, és rácson hagyjuk kihűlni.