Makadámiás kókuszbonbon tört pisztáciával
Tuti, hogy ezt a szót is franciáktól kaptuk, akik egy alkalommal tele szájjal sűrűn bólogatva konstatálhatták egy akkor még nem bonbonnak hívott bonbonra, hogy “jó-jó”… Utánaolvastam. Hát nem ráhibáztam? Azt hittem, viccnek jó lesz, de kiderült, hogy ez a frankó magyarázat. Óriási. Annyi infóval lettem gazdagabb, hogy a kifejezés és maga a desszert 17. századi eredetű.
Mint a világ talán legédesszájúbb gyerekeinek az anyukája, folyamatos kísérletezésben vagyok, hogy hogy lehet ezt az olthatatlan édességvágyat kevésbé ártalmas, sőt, tápláló, jótékony hozzávalókból megalkotott nassokkal kielégíteni. Ennek a kísérletezésnek az eredménye ez a falatnyi desszert, ami pofonegyszerű, pillanatok alatt megvan, hiperegészséges, és őrült finom. Remélem, ha megkóstolják, a lányok is majd csak ennyit mondanak: “jó-jó”.
Hozzávalók
- 1/2 bögre kókuszolaj és 1/2 bögre kókuszreszelék
- 4ek nyírfacukor
- 1/2 bögre sós makadámiadió
- díszítésnek extra kókuszreszelék és pár szem pisztácia
Elkészítés
1. A kókuszolajat a nyírfacukorral egy edényben összeolvasztom, majd hagyom kicsit kihűlni.
2. Közben a makadámiát és a kókuszreszeléket egy robotgép tartályába borítom, majd amikor a nyírfacukros olajoldat kellően kihűlt, akkor hozzáöntöm a makadámiás kókuszreszelékhez, és a masszát 2 perc magasfokozatú mixeléssel összedolgozom.
3. Amikor kész, mini muffinformákba adagolom, és a hűtőben hagyom megdermedni.
4. Végül egy kés segítségével kiemelem a bonbonokat a formából (ha nem jönnek ki, egy-két percig hagyom szobahőmérsékleten), és dobozba/üvegbe zárom extra kókuszreszelékkel valamint durvára aprított pisztáciával megszórva. (Egyébként, ha van kedvem, akkor miután a bonbonok megdermedtek, ketté szedem, és gyolyóvá gyúrom őket kókuszreszelékbe hempergetve, de gyors mozdulatokkal, mert a kókuszolaj kézmelegre olvad.)
5. A bonbonokat hűtőben kell tartani, hogy a szobahőmérsékleten is lágyuló kókuszolaj miatt ne váljon péppé a finomság.
