Ha valaki megkérdezi tőlem, hogy melyik a kedvenc magyar desszertem, egyértelműen a palacsintát mondom. Kakaós, baracklekváros, fahéjas, túrós. Nincs igazi nyár a vízpart mellett elmajszolt palacsinta nélkül, és nincs igazi tél az érzés nélkül, amikor a maradék palacsintát titokban a takaró alatt bekuckózva elfogyasztjuk. Biztosan mindenkinek van a tarsolyában családi anekdota a palacsintáról, ha más nem is, annyi biztosan, hogy nem lehet eleget sütni belőle. Amikor bekeverek egy hatalmas adagot, 3 serpenyőben sütöm egy órán keresztül, és a végén kényelmesen hátradőlök, hogy na, ezt aztán már tényleg nem tudja megenni estig a család, akkor is mindig hoppon maradok, ugyanis de, ezt is meg tudja enni, sosem elég.

Az elején csak néhány ízesítést soroltam fel, pedig millióféle van és nem csak a klasszikus magyar palacsinta létezik. Klasszikusok közül meg kell említeni a Gundel palacsintát, a reszelt almásat és a rakottat is. Ma már tölthetjük nutellával vagy pudinggal, gyümölcskrémmel, bármivel. Kerülhet bele mák vagy kókusz töltelékként is, de a tésztájába is tehetjük ezeket az alapanyagokat.

Egyre elterjedtebb a sós palacsinta. A hortobágyi húsos sokak kedvence, de nem csak hússal, zöldségekkel és sós krémekkel is tölthetjük. A spenótos, cukkinis, hagymás, sajtkrémes mind-mind nagyon ízletes, ráadásul ezeket az alapanyagokat nem csak töltelékként lehet használni, keverhetjük a palacsinta tésztájába is úgy, mint az édeseknél. 

Evezzünk ki a nemzetközi piacra, hisz más népeknek is van saját palacsintájuk! A franciák egyik leghíresebbje a Crêpes Suzette. A szódás palacsinta magyar sajátosság. A franciák sok tojást, vajat és tejszínt használnak, a Crêpes Suzette egy narancsos ízesítésű szószban fürdetett palacsinta.

Az osztrák palacsintaféle a császármorzsa, ami a megszokottól eltérően nem kerek formájú. Itt a palacsinta jellegű tésztát serpenyőben egyben sütik meg és közben tördelik apróra, majd lekvárral fogyasztják.

Kihagyhatatlan a felsorolásból az amerikai palacsinta. Átmérője kisebb a miénkhez képest és vastagabb. Ez sem szódával készül. A tojásfehérjét külön felverve keverjük hozzá, ennek és a sütőpornak köszönhetően lesz vastagsága ellenére könnyed. Friss gyümölcsökkel, tejszínhabbal, juharsziruppal, csokoládéöntettel és ezek kombinációjával fogyasztják az amerikaiak legszívesebben. 

A britek palacsintája a crumpet. Hasonlít az amerikai palacsintára azzal a különbséggel, hogy ez élesztős. És az élesztő hatására a tésztája belül szép lukacsos lesz. Eredendően hajdinaliszttel készítették, ma már jellemzőbb a fehér liszt használata. Kicsit tömörebb a sütőporos verziónál. Mi mással fogyasztanák leggyakrabban, természetesen narancslekvárral.

Az oroszok blinije inkább a sós vonalat erősíti. Hasonlóan a crumpethez, ez is hajdinalisztből készül, de egyre többen készítik fehér lisztből is. Tésztája burgonyával dúsítható. Kerek kis lepénykéket sütnek, majd lazaccal, füstölt hallal vagy kapros joghurttal fogyasztják. Az édes verziókban szerepet kap az alma, a mazsola vagy egyéb aszalt gyümölcsök.

Alig néhány országot érintettünk és így is látjuk, mennyire sokszínű ez az étel. És minél sokszínűbb, annál megunhatatlanabb. ?