Aki kóstolta már mindkettőt, az pontosan tudja, hogy mind ízében, mind pedig állagában meglehetősen eltér egymástól a kétféle joghurt. Alapvetően a görög joghurt sűrűbb, krémesebb, íze pedig átmenetet képez a savanykás natúr joghurt és a tejföl között. Készítése során úgy szűrik le, hogy kevesebb nedvesség marad a késztermékben, emiatt a két joghurttípus tápanyagtartalma is eltérő lesz.

Az összes joghurt jó forrása a fehérjének és kalciumnak, de a görög joghurtban 3-szor annyi fehérjét találunk, mint a hagyományosban. Ez utóbbi viszont arányaiban sokkal több kalciumot tartalmaz, amely elengedhetetlen csontjaink egészségének megőrzéséhez. Nem jelenthető ki tehát egyértelműen, hogy az egyik fajta egészségesebb lenne a másiknál. A görög joghurt magas fehérjetartalmával lassítja az emésztési folyamatot, szabályozza a vércukorszintünket, és jobban eltelít.

Könnyen beleeshetünk abba a csapdába, hogy véletlenül olyan joghurtot vásárolunk, amely hozzáadott cukrot tartalmaz. A joghurtnak eleve összetevője a természetes cukor, hiszen tejből készül. Ha mindenképpen fel szeretnénk dobni, inkább édesítsük házilag, például gyümölcsökkel, tetszőleges édesítőszerrel vagy egy pici mézzel. 

Mely esetekben érdemes görög joghurtot választanunk a főzéshez? Akkor mindenképpen, ha krémes állagú végeredményt szeretnénk. Például a hagyományos joghurtból készült fagylaltok sokkal vizesebbre, jegesebbre fagynak, mint a görög joghurtból kikevertek (főleg fagylaltgép nélkül), és a tzatziki saláta is jóval krémesebb lesz, ha a görög joghurt mellett tesszük le a voksunkat. 

Forrás: Eat This, Not That!