Ismeritek az egyedényes vagy egylábasos tésztát? Millió recept kering a neten, és sok szakácskönyv is született a témában. A receptek roppant egyszerűek: egyetlen lábast használunk hozzájuk, amelybe csak bedobáljuk a hozzávalókat, és ripsz-ropsz, már készen is van a gyors és praktikus tésztaételünk. Pontos receptre igazából nincs szükség, viszont pár szabályt érdemes betartanunk, hogy ízletes legyen a főztünk.

Megfelelő víz-tészta arány

Ez az egyetlen valódi buktatója az ételnek. A hagyományos tésztafőzéskor felforraljuk a vizet, beletesszük a tésztát, és ha megfőtt, leszűrjük. Az egyedényes tészta azonban ettől eltérően készül. A tészta mellett az összes hozzávalót beletesszük a már eleve forró vízbe, és együtt forraljuk fel. A víz a forralás, a főzés és a tészta keményítőtartalma hatására elfő, és a többi hozzávalóval együtt krémes szósszá alakul. Ám mindez csak akkor valósul meg, ha stimmelnek az arányok. 500 g tészta mellé tegyünk 800 ml vizet és egy konzerv aprított paradicsomot (400 g) vagy kb. 300 ml tejszínt. És bár ez az étel igencsak praktikus – hiszen alig kell mosogatni utána –, a lábas tartalmát folyamatosan figyeljük főzés közben! Az egyes tésztatípusok (pl. durum, teljes kiőrlésű) vízigénye kissé eltérő lehet, ezért ha ragadást, összetapadást tapasztalunk, mindenképpen pótoljuk a folyadékot forró vízzel.

Olyan hozzávalókat használjunk, amelyek finomak megfőzve

Használjunk borsót, bab- és kukoricakonzervet, leveles zöldségeket és paradicsomot, húsok közül pedig olyan hozzávalókat, amelyeknek nem muszáj ropogósra sülniük. Ilyen például a sonka, ropogós bacont viszont ne egyedényes tésztában próbáljunk sütni.

Sorrend

Rendben, tudjuk, hogy sok recept arra buzdít, hogy egyszerre kerüljön bele minden a lábasba, de mi azért árnyalnánk a képet. Ugyanúgy „egylábasos” marad a módszer, ha kevés olajjal indítunk, ezen pedig üvegesre sütjük a felhasználni kívánt hagymákat. Rögtön több íz kerül a tésztához! És bár feljebb említettük, hogy túlzott ropogósságra ne vágyjunk, azért senki sem tiltja meg, hogy a hagymán megpirítsuk a sonkát vagy a csirkemellkockákat. Erre aztán jöhet a forró víz, amelybe beletesszük a száraztésztát, a paradicsomot vagy a tejszínt, minden további hozzávalót és a fűszereket. Ha nagyon puha hozzávalók is kerülnek a tésztához, azokat elég csak a legvégén hozzáadni a már kialakult szószhoz. A friss fűszernövények pedig jobban megőrzik az aromájukat, ha csak a főzés vége felé kerülnek a lábasba.

Dobjuk fel az elkészült tésztát

Parmezán, ropogós kruton vagy friss bazsalikom? A feltét csak fokozza az ízhatást, és sokkal komplexebbé varázsolja ezeket az igen egyszerű ételeket, így nem érdemes lespórolni a tésztánk tetejéről.

Forrás: purewow