A legtöbb gyors eredményt ígérő diétával az a gond, hogy az elért siker hosszútávon szinte soha nem tartható. A nagyon szigorú kalóriadeficit előbb-utóbb előhozza belőlünk a szörnyeteget, a mindennapos kardió edzéshez pedig viszonylag keveseknek van elég ideje és/vagy kitartása. 

Ezért nagyon fontos, hogy ha belekezdünk egy életmódváltásba – és itt van a kutya elásva -, azt úgy alakítsuk ki, hogy az akkor se legyen számunkra megterhelő, ha éveken át kell majd fenntartanunk. Vannak, akiknek semmi problémájuk nincs a méricskéléssel, másoknak ez viszont maga a kénköves pokol. Akadnak ugyanakkor emberek, akiknek nem megterhelő kihagyni életükből a kenyeret és a klasszikus tésztaféléket, míg megint másoknak ez elképzelhetetlen lenne. Fontos tehát, hogy ismerjük a saját határainkat, és ennek tudatában szabjuk meg étkezésünk korlátait. 

Fotó: 123 RF

Csalónap vagy 80-20?

Lényeges szem előtt tartanunk, hogy az étkezés egy alapvető örömszerzési forrás. Ez nem csak az ízekre és illatokra igaz. Elég ha csak eszünkbe jutnak gyerekkorunk karácsonyi vacsorái: az evés egy társas szokás, amelynek alapvetően jó érzésekkel kell társulnia. Ennek szellemében soha ne vonjunk meg magunktól mindent, amit szeretünk, itt is szabjuk magunkra a határokat! Vannak, akiknek a mindent vagy semmit elv működik jobban, ők könnyebben barátkoznak meg a csalónap fogalmával. Ez az, amikor egy napig parkolópályára teszik diétájukat. Másokat jobban kielégít, ha minden nap “ bűnözhetnek” egy kicsit, miközben a táplálkozásuk 80%-át ténylegesen egészséges és tápláló ételek teszik ki. 

Amikor belevágunk kegy komplex életmódváltásba, és megreformáljuk étkezésünket, álljunk meg egy pillanatra és képzeljük el, hogy 5 év múlva is a kigondolt rendszer szerint élünk! Ha meg tudunk barátkozni a gondolattal, a diétánk sikeres lesz, ha azonban elképzelhetetlennek tartjuk, finomítsunk még rajta!