Ha belevetjük magunkat a kutatásba, hamar rengeteg érdekességet fedezhetünk fel a borral kapcsolatban. Nem csoda, hiszen az emberiség nyolcezer éve foglalkozik a szőlő feldolgozásával! A borkészítés technológiája persze rengeteget finomodott az évek során. Sok helyi jellegzetesség alakult ki a különböző felhasznált szőlőfajták, más és más éghajlati tényezők, valamint a fogyasztók ízlése miatt. Közös pont viszont napjainkban a borosüvegek formája, pontosabban talpa. Mindig, minden borosüveg talpa homorú.

Miért lett ilyen a borosüvegek formája?

Szinte az összes borosüveg egyforma. Csavaros megoldással vagy dugóval záródik, van egy nyak része, ezután lefelé szélesedik, az üveg talpa pedig – ahogy már említettük – homorú. Túlnyomó többségük 750 ml-es, az üveg színe elég különböző lehet, de az azonos típusú borok általában azonos színű üvegekbe kerülnek.

A talp szélessége, mélysége és formája eltérő lehet, homorúságának pedig több oka is van. Az egyik történelmi ok: az üvegfújó mesterek így tudták biztosítani, hogy az üveg stabilan megálljon a talpán akkor is, ha már ki van bontva. Szerkezetileg is stabilabbak a homorú talpú üvegek, és egy kézzel tölteni is könnyebb belőlük, mert biztosabb fogást adnak. A mai üvegkészítési technológiák mellett már nem lenne feltétlenül szükséges homorú talpat adni egy üvegpalacknak, így meg is jelentek az egyenes talpú borosüvegek, de ezek inkább ritkaságszámba mennek.

Befolyásolja a bor ízét az üveg formája?

A borivók véleménye ennek kapcsán megoszlik. Vannak, akik szerint a homorú üveg jobban képes összegyűjteni a lerakódásokat a régebbi borokban, illetve egyszerűbbé teszi a dekantálást, de ez az érv csak a régi és drága boroknál állja meg a helyét.

Azaz az átlagos, ma kapható borok esetén semmi jelentősége sincs annak, hogy a palack alja homorú vagy sima.

Forrás: Reader’s Digest