Azt kell mondanunk, hogy a bagel bizony furcsa szerzet. Alig pár hozzávalóból áll, mégis meglehetősen időigényes az elkészítése, főzik, aztán megsütik, ráadásul még egy lyuk is ott tátong a közepén, pedig valószínűleg mezei zsemlének egyszerűbb lenne megformázni. De tulajdonképpen minek is van ott az a lyuk? Látszólag semmi értelme, sőt még praktikusabb is lenne az egyszerűbb forma, hiszen abból könnyebben tudnánk szendvicset készíteni. Mindenkit megnyugtatunk: semmi sincs ok nélkül, így arra is létezik magyarázat, hogy miért ez a bizonyos lyuk a bagel fő ismertetőjegye.

És a perec egy nap bagellé alakult…

A bagel eredetével kapcsolatban sok elképzelés látott már napvilágot, az egyik legnépszerűbb meglátás szerint a 14. században alakult ki. Ekkortájt sok német ember költözött Lengyelországba, és magukkal vitték a klasszikus perecük receptjét is. Ezek a perecek idővel egyszerűbb kerek formát öltöttek, majd Obwarzaneknek kezdték nevezni őket. Gyorsan közkedveltek lettek, általában böjt idején fogyasztották a lengyel lakosok.

Legyen más, mint a keresztény kenyér!

A német letelepedéssel egy időben a zsidók is jelentős létszámú közösségeket kezdtek alapítani Lengyelországban. Akkoriban tiltott dolog volt számukra a kenyérsütés, hiszen a kenyeret keresztény ételnek tartották. A tilalmat csak 1264-ben törölték el, de ez sem ment egyszerűen. Az egyház nem fogadta szívesen a törvényt, aztán hamarosan olyan mendemondák is szárnyra kaptak, amelyek szerint a zsidók mérgezték a kenyereket, és emiatt a keresztényeknek nem volt ajánlott vásárolni tőlük. Kicsivel később újabb törvényt hoztak, amely úgy engedélyezte a zsidóknak a kenyér készítését, ha azt főzik, és nem sütik. Hogy a keresztények és a zsidók által készített kenyér első pillantásra is megkülönböztethető legyen, a zsidó pékek jellegzetesen kerek, középen lyukas kenyereket kezdtek el sütni. Néhány elmélet szerint a bagel neve is a jiddis beigen, azaz hajlítani szóból ered.

A király tiszteletére?

Egy másik, szintén a szomszédságunkból származó elmélet szerint a bagelt 1683-ban találták fel. Ekkor verte vissza Sobieski János hadserege a törökök seregét, amely Bécset készült megtámadni. Neki köszönetül készítette egy bécsi pék ezt a fajta kenyeret. A formát János király lovak iránt érzett szeretete ihlette, és kerek formájával tulajdonképpen egy kengyelt mintáz.

Létezik gyakorlati ok is?

Aki próbált otthon bagelt készíteni, pontosan tudja, hogy nehéz, sűrű a tésztája. A lyuk megkönnyíti a főzést, egyenletesebben fő át úgy, hogy nem tömör a teljes péksütemény.

Meglepően egyszerű elkészíteni!

Igaz, hogy időigényes, de kis gyakorlattal egyáltalán nem bonyolult feladat bagelt sütni. Habár sok lépésből áll az elkészítése, csak négy hozzávalóra lesz szükségünk: liszt, víz, só és élesztő. A lyuk komplikált megformálást sejtet, ám valójában elég egyszerű kialakítani a kívánt formát. A tésztát nem nyújtjuk ki, hanem gombócokat formázunk belőle, és hagyjuk megkelni. Miután megkeltek a bucik, két ujjunkat a közepükbe nyomjuk, és belülről kifelé haladva, szép körkörösen nyújtani kezdjük a tésztát. Tartsuk észben, hogy a lyuk a sülés hatására „összemegy” majd, így készítsük a kívántnál 2-3 cm-rel nagyobbra.

Lyuk nélkül is létezik? Igen!

Mindenre van variáns, miért pont a bagel maradna ki a sorból? A tömör bagel bialy névre hallgat, kérge kissé durvább, de a belseje ugyanolyan állagú, mint a hagyományos bagelé. Lyuk helyett egy mélyedést találunk a közepén, ide kerülnek a különböző feltétek. A fő különbség pedig az, hogy a bialyt nem főzik ki sütés előtt.

Forrás: mashed