Lassan itt a padlizsánszezon, mi pedig lelkesen készítjük majd a jobbnál jobb paradicsomos-padlizsános fogásokat, padlizsánkrémeket vagy éppen töltött verziókat. A nagyobb szupermarketekben és piacokon azonban nemcsak a lilásfekete héjú példányokkal találkozhatunk, hanem a kerek, lila indiai padlizsánnal, az apró, zöld padlizsánnal, a hosszúkás és keskeny japán padlizsánnal, valamint a címben jelzett csíkos, „pizsamás” padlizsánok is felbukkannak a ládákban. Ezeket nevezik graffiti padlizsánoknak. De vajon miben különböznek a nálunk inkább megszokott sötétlila padlizsánoktól?

A graffiti padlizsánok a trendi csíkjaikkal egyrészt kívülről is nagyon menőn néznek ki, másrészt pedig az ízük is kicsit lágyabb: ha jól készítjük el, édesebbek és kevésbé kesernyések, mint a lila társaik. Bár szokatlan a színük, kisebb a méretük és az alakjuk is más, általában kerekdedebb, könnycsepp formával bírnak (de hosszabb formájúak is vannak), elkészítésükben és felhasználásukban nincs lényegi eltérés. Ugyanúgy grillezhetjük, süthetjük, tehetjük salátába vagy krémbe. Élénk színűk és csillogó, sima felszínük miatt igazán keresettek, ám jó tudni, hogy a csíkok hőkezelés hatására szinte eltűnnek, ezért ne tervezzünk ezzel a dizájnelemmel a kész ételben. A sima felszín is fontos: a ráncos héjú példányokat ne vásároljuk meg, az öreg padlizsánoknak ugyanis keserű az aromájuk.

Ízük majdnem megegyezik a hagyományos padlizsánokéval, de azért van némi különbség. Ahogy már említettük, édesebbek, gyümölcsösebbek, és hála a kisebb magoknak, kevésbé keserűek. A héjuk pedig jóval vékonyabb. Éppen ezen tulajdonságaik miatt, ha egy hagyományos padlizsánra írt receptet követünk, mind a hámozás, mind pedig a besózás lépéseit elhagyhatjuk – akkor is, ha a recept javasolja.

Forrás: Reader’s Digest