Mostanában a csapból is celebszakácsok folynak, tévés műsorok százai készülnek a műfajban. De vajon ki volt az első olyan szakács, aki valóságos show-t csinált a főzésből? Netán Jamie Oliver? Vagy Gordon Ramsay? Hiszitek vagy sem, a sztori ennél jóval régebbi. Egészen 1784-ig kell visszamennünk az időben, ekkor született meg ugyanis Marie-Antoine Carême, az első ember, aki művészetként tekintett a főzésre, és megmutatta a világnak, hogy nem csupán finomak, hanem szépek is lehetnek az ételek. Tette mindezt egy olyan világban, amelyben sokkal nehezebb volt nagy nyilvánosságot elérni.

Szegénységből jött

Párizsban látta meg a napvilágot 1784. június 8-án, azaz születése után 5 évvel tört ki a francia forradalom. 1799-ben pedig színre lépett Napóleon, tehát kijelenthetjük, hogy nem a francia történelem legnyugisabb időszakáról beszélünk. Carême családja rendkívüli szegénységben élt, legalább 15, de lehet, hogy 25 testvére volt. Épp ezért már 10 éves korában elküldte az apja a szülői házból, hogy gondoskodjon magáról. Egy konyhában helyezkedett el mosogatóként, illetve ételeket vitt házhoz. 6 évvel később hagyta ott az első munkahelyét, és beállt Sylvain Bailly pékségébe dolgozni, ez az úr akkoriban Párizs leghíresebb cukrásza volt.

Az első munkája elég modernnek hangzik

A cukrásznál töltött évek alatt nem csupán a szakmai fortélyaival ismerkedett meg, hanem írni és olvasni is megtanult. 1804-ben nagy megtiszteltetés érte: felkereste a híres diplomata, Charles Maurice de Talleyrand-Perigord. A megbízás igazi kihívás volt, egy teljes menüt kellett elkészítenie Talleyrand rezidenciáján, olyat, amely egy egész évet lefed ismétlődő fogások nélkül, kihangsúlyozva helyi és szezonális hozzávalókat. Carême sikerrel teljesítette a feladatot, ekkortól kezdték a francia elit kedvenc szakácsaként emlegetni. Pár évvel később, 1810-ben már Napóleonnak főzött a Tuileriák palotájában.

Egyik desszertjét a mai napig készítik

Minden séfnek megvan a maga specialitása, ebben ő sem volt kivétel. Még a pékségben dolgozott, amikor a desszertek iránti szeretetét elkezdte összekapcsolni a művészetek és az építészet iránti rajongásával. Így születettek meg a keze alatt a világ híres épületei tésztából, marcipánból és cukorból. Bailly az üzlet ablakában ki is állította az alkotásokat. Ókori görög romok, kínai erődök, gótikus tornyok, török mecsetek és perzsa pavilonok másait készítette el, és talán a török építészetben kedvelt kúpos formák ihlették a máig is kedvelt desszertet, a croquembouche-t.

Ő alkotta meg a séfek munkaruházatát

Korábban jó, ha egy köténye volt a szakácsoknak, de a részletekre gondosan ügyelő Carême ezen is változtatott. A fehér színt a tisztasággal kapcsolta össze, és ő vezette be a magas, kemény szakácssapkát is. A klasszikus kettős gombolású szakácskabátot szintén ő vázolta fel 1822-ben.

A szenvedélye lett a végzete

Sajnos tragikusan korán életét vesztette tuberkulózisban, azaz egy olyan betegségben, amelyet így diagnosztizáltak. Valójában más vitte el. Éveken át dolgozott rosszul szellőző konyhákban, szénnel fűtött tűzhelyek mellett, ezért szinte állandó jelleggel enyhe szén-monoxid mérgezéstől szenvedett. 1833. január 12-én sztrókot kapott, 49 évesen hunyt el.

Forrás: mashed