Rántott mozzarella

Szeretjük a rántott ételeket, szeretjük a sajtot, egyértelmű, hogy Horvát Sára rántott mozzarellájáért is oda vagyunk!

2019. June 6.

Ne kövezzen meg senki, Amerikában élek, ahol az Oreo keksztől kezdve egészen a savanyú uborkáig mindent kirántanak. És hát tegyük hozzá, a rántott sajt Magyarországon sem idegen, sőt.

Ennél a rántott mozzarellánál senki ne gondoljon a lágy, isteni mozzarellára: ez az alacsonyabb nedvességtartalmú, pizza mozzarella néven is futó sajt, amely rúd változatban kapható, illetve egyesével csomagolva. (Mindkét verzió beszerezhető Magyarországon.) Innentől kezdve pedig minden megy a maga rántott útján, azzal a trükkel, hogy a panírozott rudacskákat 15 percre a mélyhűtőbe tesszük, hogy tuti ne folyjanak szét sütés közben.

Hozzávalók

4 személyre

10 db (egyenként 20 g-os) mozzarella rúd vagy 20 dkg pizza mozzarella
kb. 10 dkg liszt
1 nagy tojás
kb. 10 dkg zsemlemorzsa tetszőlegesen fűszerezve (vagy önmagában)

Elkészítés

Szeretem, ha a panírnak van íze, ezért a lisztet sózni, borsozni szoktam, a kenyérmorzsába pedig szárított fűszereket teszek, pl. morzsolt majoránnát, kakukkfüvet vagy bazsalikomot.

A mozzarella rudakat félbe vágjuk, ha pedig egy nagyobb darabban vettük, akkor hasábokra. A lisztet, felvert tojást és a zsemlemorzsát külön tálakba tesszük, majd liszt-tojás-prézli sorrendben bepanírozzuk a darabokat, majd egy sütőpapírral bélelt tányérra tesszük.

15 percig hagyjuk a fagyasztóban megdermedni, közben lassú tűzön legalább 5 ujjnyi olajat melegítünk. Akkor jó az olaj hőfoka, ha kevés morzsát beleszórva kicsit pezseg, de nem bugyog fel. A félig fagyott rudakat nagyjából 1-1 ½ másfél perc alatt aranybarnára sütjük. Forrón tálaljuk.

Horvát Sára receptje

Voltam már minden pszichológus szakasszisztenstől kezdve üzleti kommunikátorig, amiről a diplomám is szól. Mégis volt valami, ami végigkísért már a gyerekkortól: a főzés anyámat jelentette, és egy egész más élményt is, a nagyanyám főztjét. A mindennapok része volt, de mégis egy menedékhely: most is ez.

Ez a szenvedély később tanulásra ösztönzött, és ma már az érdeklődésből szakma lett, mégis, a főzés még most is sokszor a zen, ahol mintha meditálnék, minden nyugodt, és a végén eggyé áll össze. Persze ugyanez egy éttermi konyhán nem így megy, ezt is megtapasztaltam, és nem utolsósorban ezért nem választottam ezt az irányt.

Most magánembereknek főzök, kisebb társaságoknak, és néha tanítok is. A napjaim mostanában ugyan a gyerekeim köré szerveződnek, de a négy éves kisfiamat már be tudom vonni a munkába. Az 1 éves nagylány pedig inkább elvon tőle, de a piacra vele járok, és ő is kap az éppen aktuális kínálatból, sőt, ő az egyik fő ízlelőmesterem. Fejlövésem a tudatos főzés, az alapanyagok és főzési folyamatok ismerete, és a szezonalitás, vagyis a piac az én tükröm. Amit ott látok, megfőzöm, remélem, ízleni fog.