Kukoricaszezon (is van), ami azt jelenti, hogy a gyerekek állandóan azt akarnak enni, szóval a piacozás végére mindig kerül a kosárba néhány cső kukorica. Eddig csak különböző fűszervajakkal “felnőttesítettem” magunknak a sima csöves, főtt kukoricát, most viszont azt mondtam, elég, nem csak főtt kukoricából áll a világ!

Imádom a mexikói pirított kukorica salsát, ami a legegyszerűbb verzióban füstös kukorica, paradicsom, lila hagyma és koriander keveréke (vagyis guacamole, csak avokádó helyett kukoricával). Így hát ez is készült mostanában, de csináltam valami mást is, ami nekem is új volt. Elborította a Pintrest falamat a csodás nevű vaghareli makai, ami egy fűszeres kukoricaétel. Nagyon megtetszett, bár kisebbfajta falba ütköztem, amikor kiderült, hogy aszatgyanta kéne bele, ami egy aszandkóró nevű növény gyökeréből készült, fokhagymaízű fűszer. A Pintrest népe azonban ezt egy tollvonással fokhagymára módosította, úgyhogy én is előadtam a saját verziómat – fokhagymával.

Mustármagom van itthon, sárga és fekete is, egyrészt néha készítek mustárt a férjemnek, másrészt kell a savanyításhoz, koriander pedig szinte mindig található a hűtőmben, mert egyszerűen imádom. Már csak egy kis csili, gyömbér, kurkuma és római kömény kellett, és megvoltak az alapanyagaim. Ja, és ki ne maradjon a földimogyoró és a szezámmag, bár egyes receptek egy sev nevű dolgot használnak, ami csicseriborsó lisztből készült kis száraz cérnametélt darabokra emlékeztet. A lényeg, hogy ropogjon valami.

Viszont amikor minden megvolt, kb. 8 perc előkészítés után (a kedvenc mozsaramat is használva) újabb 8 perc alatt megvolt a felnőtt ebéd, amit persze kíváncsiskodva szemléltek a gyerekek is. Legközelebb minimális csilivel készítem, hogy ők is tudjanak belőle enni.