A slime már beszivárgott egy ideje a köztudatba, és valahogyan minden család kötődik már ehhez a ragacsos izéhez. Egy próbát megér, hogy elkészítsük házilag, ugyanis így legalább nagyjából tudjuk, mi van benne. Szuper egyszerű variációkat hozunk, melyekhez nem kell semmilyen elérhetetlen hozzávaló, sőt: a legtöbbjük folyamatosan kéznél van már. Ha azon aggódnánk, hogy a mancsot hogyan takarítsuk össze, amivel az előállítás jár – nos, erre is érkezik majd pár tipp.
Elsőként tisztázzuk, mi is ez a zselés anyag, amivel szeretnek a gyerekek bíbelődni. Van habosabb és sötétben derengő változata is, és különböző alapanyagokból szintén létrejöhet hasonló slime. A legegyszerűbb verzió Amerikában ragasztó, bórax és víz elegyéből áll, ám például Angliában a bóraxhoz nem olyan könnyű hozzájutni. Így inkább szódabikarbóna, fiziológiás oldat, esetleg mosószer jöhet elsősorban szóba, de – talán meglepő – még a sampon, a rágógumi és a borotvahab szintén kaphat esélyt.
Két evőkanál átlátszó, folyékony ragasztószer, pár csepp ételszínező és szintén két evőkanálnyi mosószer kiadja az alap slime-ot. Először a ragasztót elegyítsük egy edényben a festékkel, majd gyúrjuk hozzá a harmadik tételt is – és, csodák csodája, máris kész a ragacs! Ha túl szappanos tapintású volna, akkor még pici ragasztót adagoljunk hozzá.
A csillámos annyiban más, hogy először a ragasztóval ebből keverjünk be két evőkanállal, majd jöhet a többi hozzávaló is, de a mosószerből elsőre csak a fele menjen az edénybe. Némi keverés után jöhet a második kanál is, illetve kézzel is rásegíthetünk az összedolgozásra, hogy ne legyen annyira ragacsos.
A foszforeszkáló változat fehér ragasztóval indul (két evőkanálnyi, a fa-ragasztóként ismert polivinil-acetátból), melyhez fél teáskanál szódabikarbóna, három teáskanál kontaktlencse- vagy fiziológiás oldat, illetve egy teáskanálnyi, sötétben világító festékpor dukál. Először a szódabikarbónát dolgozzuk össze csomómentesen a ragasztóval, amilyen szaporán csak tudjuk. Kutyuljuk hozzá a festéket, majd lassan locsoljuk meg az oldattal, és keverjük a kívánt állagra. Ha túl ragacsos lenne, még pár cseppet kapjon a folyadékból. Minél tovább, illetve többször tesszük fényforrás alá a masszát, annál erősebben fog világítani.
Bátrabbak a habos slime-ot is megugorhatják. A stresszlabdaként is működő „floam” nagy buli: puha és vicces hangokat ad ki, amikor nyújtják. Két evőkanál átlátszó ragasztószerhez keverjünk ugyanennyi mini hungarocell-golyót, majd két teáskanál mosószerrel gyúrjuk össze. Amennyiben különböző színeket szeretnénk, akkor ételszínezőt dobjunk még hozzá. Ha az eredmény nem lett elég nyúlós, akkor vagy a ragasztóból, vagy az oldatból adjunk még hozzá.
A buli utáni takarítás sem vészes, főleg ha először kis mennyiségben kísérleteztünk. Tároljuk jó helyen az elkészült slime-ot, hogy még egy hónapig használható legyen. Szorosan záródó tetejű, felcímkézett műanyag dobozba tegyük, hogy ne száradjon ki. Ha a bőrödön maradt az ételszínező, akkor kézfertőtlenítővel vagy tisztaszeszbe mártott vatta labdaccsal dörzsöld át óvatosan. Ha a ruhádra is jutott folt, akkor ecet a megoldás. Ha már rászáradt a textilre a slime, akkor egy kis, fagyasztóban töltött idő után le tudod kapirgálni róla. A boltban vett, bórtartalmú slime néha lehet veszélyes, de a házi készítésű verzió nyomkodása után is mossunk alaposan kezet.

Perzsa

Forrás: experthometips.com