A szárítás, aszalás évezredes módszer, lényege, hogy kivonják a gyümölcsökből a vizet. Ezzel a gyümölcs kisebb, könnyebb és jobban tárolható lesz, illetve tovább eláll. A leggyakrabban a szilvát, a datolyát, a fügét, a szőlőt és a barackot aszalják. Szokták még szárítani a banánt, az almát, az ananászt és a mangót, de ezek általában még egy plusz bevonatot is kapnak, ami nem miden esetben szerencsés a gyümölcs tápértéke szempontjából.

Ha már szóba került az egészség, vizsgáljuk meg ebből a szemszögből az aszalt gyümölcsöket! Magas vitamin- és rosttartalmuk valóban kedvező, de érdemes pár dologra odafigyelnünk.

Szárítás során a gyümölcs tömegéhez viszonyított kalória aránya jelentősen megnő, ezért ha nem figyelünk, viszonylag kevés aszalt gyümölcs elfogyasztásával is nagy mennyiségű kalóriát vihetünk be szervezetünkbe. Például 100 gramm friss sárgabarackban csupán 50 kalória található, aszalva viszont már 300. Ráadásul a kis méretű aszalványok később aktiválják gyomrunkban azokat a receptorokat, amelyek jeleznék, hogy tele vagyunk.

Mindez persze nem jelenti azt, hogy ne ehetnénk aszalt gyümölcsöket, de ügyelnünk kell a mennyiségre és arra, hogy mikor fogyasztjuk. Ha túrázni indulunk, ideális társunk lehet, hiszen nem sérülékeny, nem igényel hűtést, és a legkisebb helyre is elcsomagolható. Esti, tévé előtti nasinak viszont határozottan kerülendő.

Forrás: mashed