A cukor a leggyakoribb természetes édesítőszer, évezredek óta fogyasztjuk. A leghagyományosabb fehér kristály- és porcukor után talán a barna cukor és a nádcukor a legelérhetőbb és legelterjedtebb két fajta. A kettő közötti különbség már a nevükből is kikövetkeztethető. A nádcukrot a cukornádból nyerik ki sajtolással, főzéssel és szűréssel (tehát nem vegyi úton), ez a cukor egyik igen nyers és természetes formája, melasztartalma teljesen megmarad. A barna cukor a fehér cukorhoz hasonlóan cukorrépából készül, de feldolgozása során kevesebb kémiai hatás éri. Melasztartalma részben megmarad (vagy előállításakor melaszszirupot kevernek hozzá, majd újból kiszárítják), ennek köszönheti barna színét.

Nem ugyanolyan az ízük

A nádcukor íze erőteljesebb és teltebb, majdnem vaníliás aromájú, ezt a benne maradó melasznak köszönheti. Másrészről jó tudni, hogy a barna cukor íze azon múlik, mennyire barna. A világosabb és a sötétebb egyaránt karamell ízű, de a sötétebb sokkal határozottabban.

Nem ugyanúgy néznek ki

A nádcukor kristályai sokkal nagyobbak, színe sötétebb barna. A barna cukor kisebb kristályairól ismerhető fel, és a barna több árnyalatában is kapható.

Tipp: Így szúrd ki az ételben rejlő rejtett cukrokat

Melyik az egészségesebb?

Egyértelműen a nádcukor a természetesebb előállítása miatt, főleg, ha hozzátesszük, hogy számos barna cukor valójában egyszerű kristálycukor, amelyhez melaszszirupot kevertek. 

Melyiket használjuk?

Egyéni ízlés kérdése. Akinek szimpatikusabb a nádcukor karakteresebb íze, választhatja azt, aki a visszafogottabb ízeket részesíti előnyben, használja a barna cukrot, utóbbi olcsóbb és elterjedtebb is.

Forrás: Substitute cooking

Kapcsolódik: 

Ilyen nincs: cukorkakóstolót keres 100 millió dolláros fizetéssel egy webáruház