Normál, ideális, egészséges és álom – csak pár a szavak közül, melyeket testsúlyunkkal kapcsolatban hallhatunk. A túlsúly és elhízottság tartományának kijelölésére használatos testtömeg-index mérőszám ugyan a segítségünkre lehet, de az általa meghatározott normál tartomány meglehetősen tág, akár 15 kilogrammos fogyást vagy hízást is „megenged”. De vajon akkor mit tegyünk, ha nem tetszik a tükörben látott kép, pedig súlyunk normálisnak számít, vagy éppen ellenkezőleg: elégedettek vagyunk karcsú alakunkkal, de az orvos szerint nem jók az anyagcsere-paramétereink és fáradékonyak vagyunk? Dr. Farkas Kitti, az Alakorvoslás Program alapító orvosa felhívja a figyelmet a testösszetétel mérésének fontosságára és rendszeres ellenőrzésére életmódváltás esetén, valamint segít eligazodni a mérőszámok értelmezésében.

A testsúllyal kapcsolatos problémakör egyik legfőbb kérdése, hogy hogyan és milyen alapon határozható meg, hogy mettől-meddig tart a „normális” és az „ideális” tartomány, és honnan számítunk túlsúlyosnak, elhízottnak, esetleg soványnak. „A testsúllyal kapcsolatos problémák mérhetősége fontos kérdéskör. Fogyni lehet esztétikai vagy egészségügyi szándékból. Azt is tudnunk kell, hogy a megbetegedési kockázatok szempontjából nem csupán a testtömeg, hanem az egyéni anyagcsere-folyamatok is fontosak, de kiindulási adatként legtöbbször csak a testsúly, esetleg testmagasság áll rendelkezésre. Vannak olyan kalkulátorok, melyekkel könnyen meghatározható értékeket kapunk, így a laikusok is egyszerűen tájékozódhatnak testsúlyukat illetően.

Dr. Farkas Kitti
Fotó: Alakorvoslás Program

BMI, azaz testtömeg-index

A legismertebb és talán a legegyszerűbben számolható a testtömeg-index, amit angol neve után (body mass index) mindenki BMI néven ismer” – mondja el Dr. Farkas Kitti, az Alakorvoslás Program alapító orvosa. A képlet rendkívül egyszerű: a kilogrammban kifejezett testtömeget el kell osztani a méterben kifejezett testmagasság négyzetével. A BMI értékelése három fő tartományra oszlik. A normál testtömeg tartomány a 18,5-25 közötti BMI-érték. A normál tartomány alatti testsúly (soványság) a 18,5 alatti BMI-értékekhez kapcsolódik. A normál tartomány feletti testsúly két nagy csoportra osztható: 25-30-as érték esetén túlsúlyról, 30-as érték felett elhízásról beszélünk. A 30-35 közötti tartomány az I. fokú, a 35-40 közötti a II. fokú, a 40 feletti értékek a III. fokú elhízást jelölik.

Az orvosok által is használt testtömegindex szerint mérve meglehetősen tág határok között mozog a normálisnak tekintett testsúly. Egy 170 cm magas nő BMI tartománya akkor fogadható el normálisnak, ha 18,5-25 közé esik: ez 53,5-72 kilogramm közötti testsúlyt jelent. A középérték, az ideálisnak tekintett súly pedig 62,75 kg. E besorolás szerint majdnem 20 kilogramm súlykülönbség lehet két azonos magasságú nő között és mind a kettő érték lehet normális és egészséges is akár.

Nagyon fontos viszont, hogy csak a BMI alapján nem jelenthetjük ki, hogy ki egészséges és ki nem. „A BMI használatát, bármennyire varázslatosnak tűnik, számos tényező korlátozza. Vannak olyan, a BMI szerint elhízott vagy túlsúlyos egyének, akiknek a nagy izomtömegük okozza a nagyobb BMI-t, miközben normál a testzsírtartalmuk. De fordított eset is van, amikor a BMI normál, 18,5-25 kg/m2, de a páciensnek kevesebb az izom- és több a zsírszövete” – avat be Dr. Farkas Kitti.

A jó kinézet, csinosság, a vékonyság nem mindig társul egészséges testtel, és a több kiló sem jelenti biztosan azt, hogy fogynunk kell. Két azonos súlyú és magasságú nő alakja nagyban eltérhet, melyet magyarázhat mind az alkat, a táplálkozási szokások, az életkor, hormonális állapot, melyek mind meghatározzák a testösszetételt. Ugyanígy, két eltérő testsúlyú nő alakja lehet nagyon hasonló, ruhaméretük pedig ugyanolyan. Ez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy a könnyebb egészségesebb, mint a „nehezebb”. Kiindulásnak ugyan jó lehet a BMI és főként egy átlagos adottságokkal rendelkező felnőtt esetén adhat elfogadható pontosságú adatokat, de ami sokkal megbízhatóbb, az a testösszetétel-, azaz a BIA-mérés.

Mire való a BIA-mérés?

„A szervezet összetételéről a leggyorsabban és legegyszerűbben BIA-méréssel szerezhetünk pontos információt. Egy speciális, rendkívül érzékeny és ezért nagyon pontos orvosi műszert használunk a mérésre. A méréshez körülbelül 5 percre le kell feküdni egy ágyra. Ez idő alatt kiegyenlítődnek a szervezet vízterei a fej és a láb között. A kéz- és a lábfejre ragasztott két-két elektródát mérőkábelek segítségével összekötjük a műszerrel, majd néhány pillanat múlva az elektromos jeleket a számítógépes program értelmezhető adatokká alakítja át. A BIA-mérés megmutatja, hogy mennyi a szervezet zsírtartalma, izomállománya, a szervezet teljes folyadéktartalma, a sejten kívüli folyadéktartalma, a sejten belüli folyadéktartalma és a szervezet alapanyagcseréje.”

A túl magas testzsírszázalék könnyen ahhoz vezet, hogy az egyén vékony, a normál BMI tartománynak akár az alsó végén helyezkedik el, mégis tónustalan, gyenge és rosszak az anyagcsereértékei. Ha ez az úgynevezett skinny fat állapot még hasi típusú zsírhalmozódással is jár, akkor hiába vékony az illető, megnő az elhízáshoz köthető betegségek valószínűsége az ő esetében is, mint a magas vérnyomás, inzulinrezisztencia vagy akár cukorbetegség. „A BIA-mérést követően megnézzük, mennyi a kiszámolt ideális zsírtömege az egyénnek. A zsírállomány nagyságának nem szabad túllépnie az egészséges fiziológiai határokat. A normális érték: 22,7-29,9 százalék. Ha túl magas a testzsírszázalék, de normál a BMI, annak általában koplalás, szélsőséges étrendek követése, mozgás- és alváshiány, esetleg túl magas intenzitású, izomvesztést okozó kardióedzés állhat a hátterében. Ha zsírból szeretnénk fogyni, akkor heti minimum 150 perc közepes intenzitású mozgásra, proteinben gazdag étrendre, napi háromszori étkezésre van szükség. Az étkezéseket úgy kell tervezni, hogy azok összetételükben igazodjanak sejtjeink inzulinérzékenységéhez, melynek van egy napszaki ritmusa. Ennek megfelelően szénhidrátot ebédre fogyasszunk, a reggeli és a vacsora pedig legyen proteinben gazdagabb.”

Hogyan legyek jól a bőrömben?

A normál BMI és normál BIA-értékeket produkáló, egészséges egyének esetében is felmerül a vágy a kiindulónál alacsonyabb testsúly és vékonyabb alkat iránt. Egy 170 centiméter magas és 70 kilogrammos, egészséges nő sokszor szeretne 65 kiló lenni és/vagy egy méretet fogyni. Mi ilyenkor a teendő? „A zsírállomány normális 22,7-29,9 százalékos értékén belül van egy körülbelül 4 kilogramm tartományú sáv, mozgástér a fogyásra egészséges ember esetében. Így bőven van lehetőségünk arra, hogy a végső célt az egyénre szabjuk, és elérjük az adott sávon belül azt a testsúlyt, amivel ő jól érzi magát” – mondja el Dr. Farkas Kitti. Tehát, ha valaki úgy érzi jól magát, hogy az egészséges testsúlyból is fogy valamennyit, azt megteheti: a BMI alsó határát nem átlépve zsírból fogyással és életmódváltással könnyebben vagy nehezebben, de valószínűleg el tudja érni a célját. Az életkor, korábbi jojó-hatások miatt egyénileg változó a folyamat, de ha valóban úgy érzi jól magát, akkor az egyén meg is tudja tartani a vágyott súlyát. „A lényeg, hogy a kívánt testsúllyal elégedettek legyünk, jól érezzük magunkat a bőrünkben, és egészségesek maradjunk. Sosem az ideálokhoz, celebekhez, hanem saját magunkhoz hasonlítsuk az eredményeinket. De azért se érezze magát rosszul lelkileg valaki, ha van rajta 5 kiló plusz, viszont jól érzi magát a bőrében és egészséges. Oka is lehet annak, ha az „utolsó” 1-2 kiló nem megy le sehogy: kezdődő terhesség, hormonális változások, valami extra energiát igénylő fizikai megterhelés is okozhatja ezt. Mindenkinek azt javaslom, hogy legyen kitartó, ugyanakkor türelmes a testével” – tanácsolja Dr. Farkas Kitti, az Alakorvoslás Program alapító orvosa.