Csomó receptben szerepel az a kulcsfontosságú félmondat, hogy „addig főzd, amíg be nem borít egy kanalat”. A szószba mártott evőeszköz elfedéséről van szó, mely egy teszt: ha kellően sűrű, vagy tömény már az anyag, akkor fog csak így réteget képezni. Egyébként még híg lehet az, amit főzünk, mert le fog csorogni a kanálról. Ha a folyékony állag már kezd átváltani ragacsosba, azokat a pillanatokat kell elkapni. Onnantól válik érdekessé a főzés, ha a fakanálon, mellyel kevergetjük, megjelenik egy határozott, vízszintes csík. Ekkor már a kívánt szintet lassan eléri a mártás, ám ha a csík feletti részről még visszafolyik bele az edénybe, akkor még egy kis főzőcske hátravan. Ne feledjük, hogy folyamatosan kevergetni kell a pudingot vagy sodót, nehogy az alja lekozmáljon; ezért néha félre is kell húznunk a tűzről a fazekat.
Egy olyan technikába is belefuthatunk, hogy a „kanál hátulját fedje” – ami szintén a szószok terepe. Megkeverjük, amit főzünk, majd az evőeszközt kiemelve, a kanál hátoldalán, hosszában húzunk az ujjbegyünkkel egy csíkot, bele a rátapadt massza közepébe. Ha a vonal megmarad, akkor úgy néz ki, hogy elég tömör már a főzet, ám ha elkenődik, akkor még rotyogtassuk egy ideig.

Ezt is kipróbálod esetleg?

Bundás kalács almával és vanília sodóval

Perzsa
Forrás: kitchensavvy.com / ricardocuisine.com