Hygge. Úgy érzem, ez a szó folyik a csapból is, annak ellenére, hogy nehéz lefordítani, még kimondani is, és azt hiszem, nem is sokan értik (értjük?), hogy mi is ez. Emlékeztek a fikára? FIKA, istenem, milyen jó szó ez, most nem a magyarsága miatt, hanem amiatt, amit jelent: süti, kávé, pihenés… Ez a svéd fogalom jól megfogható, nekünk, konyhai dolgozóknak is jól érthető. A dán hygge (huge, mondd szépen, huge, vagy hjuge), viszont már kevésbé, mégis itt van, kopogtat – mit kopogtat – dörömböl a konyhaajtón (is).

Ha mégis valahogy meg akarom fogalmazni, a hygge a kényelmesség művészete, vagyis egy olyan életérzés, ami az otthonosságot, kényelmet, a begubózós, már-már romantikusan tűzropogós, szőrőspapucsos, kötöttpulcsis melegséget jelenti, a szobában, az öltözködésben, hajban, sminkben, bárhol. Tulajdonképpen jó, csak mint minden aktuális trend, most éppen túlzottan belenyomja a képünkbe az óriás kötött sálat, sőt, a kötött poháralátétet. Mert minden kötött, finom, vagy szőrös, a lényeg, hogy puha legyen, meleg, és komfortos.

Emellett persze fontos, hogy te magad is hygge legyél még a konyhában is. Számtalan rétegben, köténnyel, konyharuhával felöltözve, rusztikus fa eszközökkel és öntöttvas edényekkel, kötött (!) edényfogókkal felszerelkezve, könnyedén röppenve, amidőn a csendben pislákoló, meleget árasztó sütőből kiveszed az újfent csak öntöttvas edényben elkészített melengető ételt.

Fotó: shutterstock

Valóban nem életszerű, bár az öntöttvas edény és melengető étel koncepcióval egyet tudok érteni. Ha a tálalásnál is hygge maradsz, akkor továbra is rusztikus eszközökkel tálalsz, földes színekben játszó tányérokra, és masszív üvegpoharakból iszod a meleg teat – vagy persze kötött kis bögrevédőkkel körülvett, magadhoz ölelhetős bögrékben. De persze nem győzöm hangsúlyozni, ez egy életérzés, nem egy kiegészítő, vagy használati tárgy, amit meg tudsz vásárolni. Érezned kell. Érzed már?

És közben a háttérben felkészül a lagom (lágöm), a svéd kiegyensúlyozottság koncepciója, ami az életet extemitások nélkül, a semmiből se sokat, de mindenből egy kicsit elve alapján éli az életet. Már várom, hogy mikor robban az is, bele a kötött takaróinkba, amelyek elárasztották a túl kényelmes, túl otthonos lakásunkat. Valami bajuk van ezeknek a svédeknek a dánokkal?