A bájos húsvéti nyuszi eredete nem annyira egyértelmű, mint az elsőre hinnénk. És bár a húsvét az egyik legnagyobb keresztény ünnep, a vallásnak ennek ellenére semmi köze a helyes kis állatkához.

Nincsenek bizonyító erejű dokumentumok, de a nyúl és a húsvét közötti kapcsolatot minden bizonnyal magában a naptárban kell keresni. Az áprilisi esők nemcsak a növények virágzását, hanem a nyuszik szaporulatát is meghozzák. Így a tavasz és az ekkor született kis nyuszik a megújulás szimbólumaivá váltak. Innen már csak egy lépés húsvét ünnepét, Jézus feltámadását, az örök életbe vetett hitet összekapcsolni az újjászületés pogány eredetű szimbólumaival. Főleg, hogy a kereszténységet megelőzően is tartottak (pogány) termékenységünnepeket a tavaszi nap-éj egyenlőség környékén. A szapora nyuszik pedig már ekkor is a termékenység jelképeinek számítottak.

Ha jobban belegondolunk, a tojást tojó nyúl önmagában is ellentmondásos, mégis az egyik legnépszerűbb húsvéti jelkép. Eredete valószínűleg a középkorba nyúlik vissza, és a gyakran ábrázolt mezei nyulakhoz kapcsolódik. Ezek az állatok ugyanis nem üregekben, hanem a madarak lakhelyéhez hasonló fészekszerű „építményben” hozzák világra utódaikat. A madarak fészkét és tojásait ettől kezdve a nyulakhoz kötötték.

Mikor kezdett a húsvéti nyuszi ajándékokat hozni? A legkorábbi utalások a 17. századból, Európa német nyelvű területeiről származnak, innen terjedt el a szokás a keresztény vallásúak között szerte a világon.

Forrás: Reader’s Digest