Főznek és mesélnek: októberben kortárs íróink és fiatal séfek közös vacsoraestjeivel vár a Globalista Konyha
2019. October 8.A Globalista Konyha felkért négy kortárs magyar írót, hogy álmodják meg kedvenc őszi menüjüket, majd összekötötték az írókat három fiatal magyar séffel. Így születettek meg azok a menüsorok, amelyeket három vacsoraest alkalmával mutatnak be a szakácsok az írók segítségével. Az esteken az írókkal – akik természetesen a vendégekkel vacsoráznak – Szegő János beszélget majd.
Időpont: október 15-16-17. / 19 óra
Helyszín: MAKIFOOD, 1088 Budapest, Bródy Sándor u. 44.
A párosok:
Grecsó Krisztián és Szilvási Mihály séf
Dragomán György – Szabó T. Anna és Horváth Ákos séf
Nyári Krisztián és Farkas Richárd séf
Menük és asztalfoglalás az alábbi linken.
Íme Dragomán György és Nyáry Krisztián ajánlója az estékhez
“Tíz éves korom óta főzök magamnak és a családomnak. Szerettem a jó ízeket, lázadtam a menzakaja ellen, és élveztem azt is, ha dicsérték a főztömet. Hamar rájöttem arra is, hogy a legkreatívabb gondolatok főzés közben jönnek. Mivel az íráshoz kell a sok gondolat, szó szerint kihordom a könyveimet: amire elkészülök velük, alaposan kigömbölyödök. A legjobban akkor tudok írni, ha tudom, hogy a konyhában szép csendesen készülődik egy vaslábosnyi burgundi marha vagy erdélyi csorbaleves. Amint a kézirat elmegy a nyomdába, fogyókúrázni kezdek. Ez most vészesen közelít. De álmodozni ilyenkor is tudok ételekről. Most például egy őszi franciás menüt állítottam össze fejben. Ha minden összejön, valóra válik.” Nyáry Krisztián
“Néha, amikor kedvvel és élvezettel főzök, azt érzem, a főzés irányított meditáció. Ebben a lélekállapotban a legegyszerűbb receptek és alapanyagok okozzák a legnagyobb örömöt, a főzés minden pillanata újabb és újabb lehetőségeket és emlékeket idéz fel, és így egy sima krumplileves elkészítése is összetett fantáziakalanddá válik, olyan sűrű és koncentrált élményt tud adni, mintha sokfogásos ünnepi vacsorát főztem volna éppen. Felszabadító élmény, akkor a legjobb, ha közben tudom, vicces mindezt ennyire komolyan venni, de azért mégis csak komolyan veszem.” Dragomán György