Pozitív élettani hatásai miatt emlegetik csodabogyóként a szilvát Magyarország számos vidékén. A gyümölcsnek világszerte mintegy kétezer fajtája ismert, ebből is az egyik legfinomabb a szatmári szilva, amely négy folyó hordalékából keletkezett jó minőségű talajnak és a térségre jellemző mikroklímának köszönheti utánozhatatlan ízét. Az Agricolae Kft. a főzés értékeit megtartva, de annak technikai hiányosságait orvosolva 2006 óta készít egyedi technológiával szatmári szilvalekvárt, minőségi munkájukat pedig a közelmúltban két Magyar Termék védjeggyel ismerték el.

A szilva a rózsafélék családjához tartozó csonthéjas gyümölcsünk, mely számos jótékony hatással rendelkezik, sokszor mégis méltatlanul kevés szó esik róla. Nem véletlenül kapta hazánk egyes vidékein a csodabogyó nevet sem. A-, B- és E-vitaminban gazdag, rengeteg ásványi anyagot tartalmaz. Emésztési zavarokra már őseink is előszeretettel fogyasztották, hiszen normalizálja a gyomor működését, a benne lévő B-vitamin pedig fontos az idegrendszer számára, és elősegíti az agy megfelelő működését is. Tudományos kutatások kimutatták, hogy a gyümölcs a szívegészséget is javítja, sőt a rák kialakulásának kockázatát szintén csökkenti. A teljesség igénye nélkül emellett fáradtságűző, serkenti a veseműködést, és érdemes fogyasztani terhesség alatt is.

Szerbiában édesebb, Lengyelországban savasabb, Szatmárban a legfinomabb

A szilvának világszerte összesen kétezer fajtáját ismerjük, mi pedig különösen szerencsésnek mondhatjuk magunkat, ugyanis a szatmári szilva mind közül az egyik legfinomabb. Bíró Csaba, a Szatmár Bereg Hungarikumaiért Egyesület elnöke elmondta, hogy a szatmári szilva különlegességét négy folyó, a Kraszna, a Szamos, a Tisza és a Túr hordalékából keletkezett jó minőségű talaj, illetve a térségre jellemző mikroklíma adja, melynek köszönhetően a gyümölcs kissé édes-savanykás ízvilágú.
„Az itt termő szilvában egyaránt jelen van a zamat – a savaktól – és a cukor. Példának okáért, ha északabbra, Lengyelországba megyünk, ott a gyümölcsök savasabbak, de kevésbé édesek, míg délen, például Szerbiában a szilva édesebb, de jellegtelenebb az íze” – fogalmazott a szakértő.

A szatmári szilvából finom szilvalekvár készíthető, ezt teszi kiemelkedően magas minőségben az Agricolae Kft. Az 1998-ban megalapított magyar vállalat a hagyományos lekvárfőzés értékeit megtartva, de annak technikai hiányosságait orvosolva készít lekvárt gombvákuum-üstös technológiával, ennek köszönhetően 100 °C helyett 50 °C-on főzik, így megmaradnak a termékben a vitaminok, illetve az íz- és illataromák. A technológia segítségével a szilvalekvár HMF (égetett részecske) tartama az egészségügyi határérték alatt marad.

Nemcsak termék, hanem érték is a szilvalekvárjuk

Az Agricolae Kft. több mint két évtizedes munkáját a közelmúltban el is ismerték. Bíró Alexandra logisztikai vezető elmondta, hogy a Magyar Termék védjegyet a „Különleges minőségű szilvalekvár natúr 360 g” és a „Különleges minőségű Szatmári szilvalekvár Nemtudom szilvából 240 g” termékük kapta meg, többi lekvárjukat a Hazai Termék védjeggyel látták el.

„A védjegy számunkra egyrészt azért fontos, mert az eredetvédettség eléréséhez ez egy igen fontos lépcsőfok, másrészt pedig a hazai termékek népszerűsítése határainkon belül és kívül cégünknek már évek óta szívügye. Magyar Termék csak olyan termék lehet, amely hazai alapanyagból készül, és a feldolgozás valamennyi lépése itthon történik. Mivel szilvalekvárjaink hozzáadott cukor nélkül készülnek, így abszolút megfelelnek a törvény által támasztott kritériumoknak.” Hozzátette, cégük életében ez egy hatalmas mérföldkő, amely azt jelzi, hogy az elmúlt évek fejlesztései lassan beérnek, már nemcsak terméket, hanem értéket állítanak elő.

„Úgy gondoljuk, hogy a szatmári szilvalekvár mind szélesebb körű népszerűsítésével nemcsak az Agricolae Kft. termékei válhatnak ismertebbé, hanem az a szatmári régió hagyományaiban mélyen gyökerező tudás is, amely a kultúránk részét képezi” – mondta Saliga Csaba, a vállalat növényvédelmi szakembere.

Fotó: Agricolae/Pixabay

Szilvalekvárral töltött tepertős papucs

Hozzávalók:

50 dkg liszt

1 evőkanál cukor

3 dl joghurt

3 dkg élesztő

só, bors

30 dkg tepertőkrém

2 db tojás

1 üveg szilvalekvár

őrölt fahéj

porcukor

Elkészítés:

A lisztet egy tálba öntjük, hozzáadjuk a cukorral és egy evőkanál joghurttal felfuttatott élesztőt. A tetejére lisztet szórunk, 10 percig állni hagyjuk. Ezután hozzáadjuk a sót, a borsot, a darált tepertőt, egy tojást és a maradék joghurtot, majd jól összegyúrjuk.

A tésztát kinyújtjuk, négyzetekre vágjuk, megtöltjük lekvárral, és az ellentétes széleit felhajtva papuccsá formáljuk. Ha túl híg a lekvár, egy tojás sárgáját belekeverhetünk, ettől jobban összesül.

A papucsokat sütés előtt a másik felvert tojással megkenjük, majd 180 °C-ra előmelegített sütőben addig sütjük, amíg a tetejük szépen megpirul. Amikor kihűltek, megszórjuk fahéjas porcukorral.