Az étteremben a vendégnek mindig igaza van….kivéve ha éppen te vagy az a vendég.

Az egyik híres New York-i étterem pincére őszintén vallott arról,  hogy mivel tudják a vendégek az őrületbe kergetni.

Hát ezekkel: 

Allergiás vagyok a gluténre (Ha igazából nem is.).

Ételallergia esetén az étteremnek nagyon szigorú szabályokat betartva kell eljárnia, a konyhának és a menedzsmentnek időt nem kímélve kell összedolgoznia, nehogy a vendég rosszul legyen. Csak azért ne valljuk magunkat lisztérzékenynek, mert emiatt jobb kiszolgálásban reménykedünk. Ha a pincér később azt látja, hogy belekóstolunk a vacsorapartnerünk, korántsem gluténmentes tiramisujába, jogosan fogja azt gondolni, hogy az ő (és valójában a teljes személyzet) idejét pocsékoltuk.

Igazából nem is vagyunk annyira éhesek.

Ha csak italt és előételt tervezünk rendelni, ezt mondjuk el a pincérnek még azelőtt, hogy leültetne bennünket, főleg akkor, ha várni is kell az asztalra. Ha csak csipegetni szeretnénk, ezt megtehetjük a bárban is. Udvariatlanság órákig rágódni egy kis előételen, miközben kígyózó sorok várnak az asztalra.

Kaphatok egy egyszerű rántott csirkét?

Ha egy elegáns étteremben vacsorázunk, inkább ne rendeljük ugyanazt az ételt, amit a közeli kifőzdében szoktunk. Még ha az étalapon nem is találjuk meg pontosan a kedvencünket, kérjük a pincér segítségét, biztosan tud ajánlani valami hasonlót. Ha mégsem, ne féljünk kipróbálni valami újat.

Van gyerekmenü? (Amikor éppen nincs velünk egy gyerek sem.)

Az a quesadilla, amit a szomszéd asztalnál eszik a kisfiú, valóban pont fele annyiba kerül, mint egy normál menü. Gyerek híján mégsincs jogunk gyerekmenüt rendelni. 

Forrás: purewow.com